A június eleje régóta nem látott, kánikulai napokkal köszöntött be. A 30-32 fok körüli délutáni meleg nem nagyon kedvez a kerékpározáshoz. Inkább a vízpartjára csábítja az emberek többségét. A kerékpáros Dróthuszárok már sokat tapasztalt elszánt tagjainak azonban volt már részük ilyenben. Tudtuk, hogy megfelelő mennyiségű folyadék, napvédő krém, könnyű, nyári ruházat és a mindig rendelkezésre álló menetszél megoldja a problémát.
Hajnalok hajnalán, 5 órakor indultunk, hogy 3,5 óra autózás után majd megérkezzünk a Bécs közelében fekvő Wolkersdorfba, Ausztria legnagyobb borvidékének a Weinviertel egyik kis városába, a kerékpártúra kiindulási pontjára. Ha valakit nem zavar a korai indulás, akkor kényelmes tempóban végig autópályán haladva nem okoz problémát a 280 kilométeres távolság sem.
Nem sokkal 9 óra után vágtak neki a 65 kilométeres távnak. A Zweigelt kerékpárutat mutató táblát kellett követnünk. A Weinviertel borvidéken a kerékpárutakat a különböző szőlő és borfajtákról nevezték el, mintegy 17 utat jelöltek ki. Ezek változó hosszúságúak és nehézségűek. A Zweigelt kerékpárúton változatos terepviszonyokra, aszfaltozott és murvás utakra, rövidebb és hosszabb bukkanókra, néhány emelkedőre és lejtőre számíthattunk. A város utcáit magunk mögött hagyva az első kilométereket szőlőtőkék között és a közeli erdőn átvágva tettük meg. Gyönyörű tájon haladtunk, semmi nem vonta el a figyelmünket a környék szépségéről, mert az elágazásokban a kihelyezett táblák megfelelően jelezték az útirányt. A távolban, a dombok tetején feltűntek az itt olyan jellemző szélerőművek. Alig haladtunk 20 kilométert, amikor egy igen érdekes területre érkeztünk. A szőlőültetvények között, a domboldalakon sok-sok bólogató olajkút szivattyúzta a föld méhének kincsét. Ezen a területen az elmúlt években jelentős palagáz és olaj készletet tártak fel. Gyorsan gyűjtöttük a kilométereket, útközben találkoztunk más kerékpárosakkal is, akik szintén nem ijedtek meg a melegtől. Dél körül járt az idő, amikor megérkeztünk Nexingbe, egy horgásztó partjára. Itt költöttük el az ebédre szánt elemózsiát egy kellemes árnyékos helyen. Nagyjából félúton jártunk ekkor. A továbbiakban nem terhelném a nyájas olvasót a német települések neveivel, amiken áthajtottunk. Rendezett falvak, szőlőültetvények, gyümölcsösök, horgásztavak, borospincék, megművelt földterületek között kanyargott a kerékpárút, a táj szépsége, jellege, azonban semmit nem változott. Az egyik faluban azonban megálltunk egy BILLA(natra), hogy pótoljuk az apadó vízkészleteinket. Ez volt az utolsó pihenő. A folytatást már egyhuzamban tettük meg Wolkersdorfig a vasútállomás melletti P+R parkolóig. Nem sokkal 16 óra után visszaérkeztünk a startvonalra.
Bécs jelmondatát parafrazálva (Wien ist anders) ismét bebizonyosodott, hogy Austria ist anders, azaz Ausztria más. Kerékpáros szemüvegen keresztül nézve egészen biztosan. Még maradt 16 bejáratlan kerékpárút (borút) ezen a vidéken. Borkedvelő lévén ezeket mindenképpen végigkóstoljunk, akarom mondani, végigkerékpározzuk, vagy mindkettőt. (fotó: Cooper)
