Kerékpárral a
Svábhegytől a Velencei tóig
A
Dróthuszárok nyári vakáció előtti utolsó kerékpártúrája a Velencei tóhoz
vezetett. Az eddigi tapasztalatok szerint a forró nyári hónapokban csak néhány
elszánt kerékpáros pattan nyeregbe, hogy az éppen aktuális túrát letekerje. A
többség általában a családdal nyaral, míg másokat a nagy meleg riaszt el a
kerekezéstől. Ez a túra is júliusra volt beütemezve, de Holtai Andris Arany
Pedál - Medál Díjas barátunk kérésére áthelyeztük augusztus első szombatjára,
így a spanyolországi nyaralása után ő is részt tudott venni a kiránduláson. Nem
utolsó sorban azzal a nem is nagyon titkolt reménnyel, hogy vasárnap estig
néhány barátjával ott maradnak Gárdonyban még egyet strandolni. Úgy gondoltam
egy Arany Pedál - Medál Díjas dróthuszárnak lehet ennyi kiváltsága. A kérésének
nem lehet ellentmondani.
Közben
úti célunk Kati és Teca vagy inkább Teca és Kati ellenállhatatlan invitálására,
Agárdra módosult. Teca meginvitálta a csapatot az otthonába egy kerti partira a
túra végén. Akkor még nem tudta mire vállalkozott.
Hétközben
egyre - másra futottak be a jelentkezések. Péntek estére 20 fő jelezte
részvételi szándékát. Ekkora
létszámú csapat a Dróthuszárok
fennállása óta még nem gyűlt össze, ráadásul a többség a neten közzétett
felhívást olvasva csatlakozott. Szegény Tecáék csak hüledeztek, mikor naponta
jeleztem, hogy még egy, még kettő, még három fő fog jönni. De rendületlenül
kitartottak a meghívás mellett. Ennyit az előzményekről.
A
találkozó szombat reggel 8 órakor volt Batthyány téren, majd a kerékpárúton
elkerékpároztunk a 3 kilométerre található Városmajorba, hogy a Fogaskerekűre felszállva
eljussunk a Svábhegyre. Ezzel a megoldással nagyrészt ki tudtuk küszöbölni,
hogy a városból kivezető forgalmas utakon kerékpározzunk, másrészt megspóroltuk
a Budakeszire vezető hosszan emelkedő úton való kerékpározást. Természetesen
ilyen létszámú csapat csak kétszerre tudott feljutni a felső állomásra. Itt
csatlakoztak a csapathoz a szarvasi barátaink, akik autóval jöttek Budapestre.
Így erre a túrára is volt videósunk és kísérő autónk Laci édesapjának személyében (aki szintén László) és segítsége bizony jól
jött a nagy melegben a frissítő italok beszerzése terén.
Negyed
tíz után nem sokkal elindultunk a Svábhegyről a Normafa felé. Mondhatnánk azt
is, hogy innen már csak lejjebb mentünk, mert ez igaz is lenne, ha nem
számítanánk azokat az etyeki és lovasberényi emelkedőket, amelyek próbára
tették néhány túratársunk tűrőképességét.
Tehát
irány a bónusz szakasz a Normafa, János hegy, Budakeszi útvonalon, a
Az
első pihenőt Pátyon a biatorbágyi elágazásnál tartottuk. Addigra már
Míg
mi tekertük a pedálokat, és küzdöttünk a szokatlan hőséggel folyamatos jelentéseket kaptunk
telefonon Tecától és a két
Feritől (a férjektől), akik mindenféle finomsággal készültek a kerti partira.
Már
csak egy rövid kaland színesítette a nap hátralévő részét. A hazautazás
vonattal. A vonat késése miatt közel egyórás várakozás után sikerült
felszállnunk a 12 kerékpárral együtt - ami nem is olyan egyszerű dolog - az
amúgy szép és légkondicionált vonatra.
Budapesten
a Dróthuszárok szétoszlottak a szélrózsa minden irányába, hogy négy hét múlva a
Bakonyba vezető túrán újra összegyűljenek remélhetőleg szintén ilyen népes
létszámban. A Velence tavi kerékpártúra résztvevői.