VII. Bükk - Aggtelek kerékpártúra

 

Szilvásvárad - Aggtelek 2006. május 27.

 

Itiner

Fényképek

Címek

 

 

Hetedik alkalommal került megrendezésre az Európai Nemzeti Parkok Napja alkalmából a Bükki és az Aggteleki Nemzeti Parkok szervezésében a Szilvásvárad – Aggtelek közötti kerékpártúra. Az útvonal hagyományosnak mondható, csak az egyes pihenőhelyek helyszínei változtak az évek során. Csapatunk immár második alkalommal vett részt a kerékpártúrán. Az előzetes nevezésen ötfős csapatokat lehetett nevezni, mivel hat fővel neveztünk két csapatot voltunk kénytelenek indítani. Dróthuszárok és Mohácsi Dróthuszárok néven.  Két régi sporttársunk hajnalok hajnalán indult Mohácsról, hogy Budapesten találkozva együtt tegyük meg a közel 65 kilométeres túrát. Némi tapasztalatunk már volt az előző évről így, a többség tudta, hogy mire számíthat, de volt olyan társunk, aki arról a vidékről származott ugyan, de kerékpárral még nem járta be a túra útvonalát, számára is maradandó élmény volt a kerékpártúra.

Ahogy közeledtünk Szilvásvárad felé az ég fokozatosan beborult és esni kezdett az eső. Azon tanakodtunk az autóban, hogy vajon megtartják e a túrát? Elsőként érkeztünk a meg a stadionhoz és örömmel konstatáltuk, hogy a nevezési sátort már felállították. Rövidesen megérkeztek a szervezők és kiderült, hogy ha esik, ha fúj, túra akkor is lesz. Több diákcsapatot a szülők az időjárásra való tekintettel nem engedtek el. Mi bármilyen időjárásra fel voltunk készülve és nem akartuk, hogy a sikeres teljesítés esetére beígért pólók a rendezőknél maradjanak. Mire lezajlott a nevezés (500 Ft/fő), az eligazítás és elindult a túra, a felhők is elvonultak, kisütött a nap. Ideális kerékpáros idő kerekedett.

10 órakor volt az indulás és a megérkezés várható idejét 16 óra 30 percre tették a szervezők. Rövid tekerés után elhagytuk Szilvásváradot és kitárult a nagyszerű panoráma a szemünk előtt, üde zöld dombokkal és rétekkel. Hat kilométer megtétele után megérkeztünk Nagyvisnyó községbe ahol a falu közepén húzódó emelkedőre felhajtáskor egy kis ízelítőt kaptunk az előttünk álló feladatból. Az emelkedőt elhagyva a patak völgyben kanyargó utat követtük, mígnem Dédestapolcsányba értünk. A tavalyi esztendőben itt volt az egyik pihenő állomás a Kézműves Háznál. Akkor megcsodálhattuk a kenderfonás rejtelmeit és bepillanthattunk a patkoló kovács műhelyébe és mesterség titkaiba. Most azonban átrobogtunk a falun, hogy balra kanyarodva a Lázbérci víztározó hosszan elnyúló víztükrét követve az Upponyi szoroson keresztül eljussunk Uppunyba a frissítő állomásra. A hegyszoros tetején egy 6 méter magas kőkereszt hirdeti a reformáció terjedésének határát. Északra és nyugatra katolikus, délre és keletre református templom található. A falu polgármestere rövid ismertetőt tartott a túrázóknak a község múltjáról, jelenéről és jövőjéről. Mire végzett a mondanivalójával az elemózsia is elfogyott a kerékpárosok szusszantottak egyet, majd nyeregbe pattanva nekiindultak a Borsodbótai hosszú emelkedőnek. Az egyre emelkedő terepen a csúcsra felérve, a túrázók ha visszapillantottak a völgyre, nagyszerű látvány tárult a szemük elé. Akinek volt érzéke a széphez az elfelejtette a fáradságot, mert a látvány kárpótolta érte.

A kitartó kerékpárosok a kanyargó utat követve és Sajómercsén átrobogva (tavaly itt volt a másik pihenőállomás) rövidesen átkeltek a Sajó hídján, hogy Putnok városon keresztül eljussanak a túra egyik legszebb pontjához a Szörnyű völgybe. Ellentétben a nevével ez a völgy gyönyörű. A völgy a XV.- XVI. században fontos kereskedelmi útvonal volt, melyen gyakran garázdálkodtak útonállók is. Az általuk elkövetett tettek emlékét őrzi a völgy neve. A 4 km-es kapaszkodás után begurultunk a Cserhát hegyei között megbújó Kelemérre. Itt volt a második pihenőhely. A frissítők mellé ismeretterjesztő előadást is kaptunk az Európában is egyedülálló Mohos tavakról.

Utunkat a változatos emelkedők nehezítették. Zádorfalván keresztül egy hosszú és meredek szerpentin után elértünk Ragály határába. A dombtetőről a faluba begurulva balra kanyarodtuk Trizs község irányába. Az előző évi emlékek már elhomályosultak, így mikor már azt gondoltuk, hogy csak egy könnyű szakasz van Aggtelekig az utolsó energia tartalékokat kellett bevetni, hogy a hosszan elnyúló és alattomosan, észrevétlenül emelkedő utat legyűrjük. A széthúzódó mezőny szép lassan megérkezet a Baradla - barlang bejáratánál álló hatalmas sziklatömbhöz, a célhoz. A beérkezők átvehették a jól megérdemelt piros színű feliratos emlékpólókat és a barlangba szóló belépőjüket. Következett a természetismereti és kultúrtörténeti totó kitöltése.

Míg a kerékpárosok a barlang túrán jártak a szervezők kijavították a totókat. A nap záróeseménye az eredményhirdetés volt. A legtöbb találattal rendelkezőket díjjal jutalmazták, de minden csapatnak jutott oklevél és valamilyen ajándék. A megpakolt kerékpárszállító utánfutókkal és a kisbuszokkal 1 óra utazás után visszaérkeztünk Szilvásváradra. Még két óra autózás várt ránk mire valamivel 22 óra után megékeztünk Budapestre.

 

  

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Bükki Nemzeti Park Igazgatóság Közönségszolgálati Osztály

Tel:

36 - 411-581/209

Fax: 36-412-791

3301. Eger Pf. 16.

biro@bnp.kvvm.hu

 

elejére