Ilyen korai időpontban a Dróthuszárok
még nem tartottak szezonnyitó túrát. A véletlen úgy hozta, hogy a szezonnyitó
egyben országos Dróthuszár találkozóvá bővült. Szinte minden törzstag
megjelent, de találkoztunk számos új arccal is. Részvételét jelezte
a pécsi szekció 2 fővel, megjelentek a gárdonyi barátaink, jöttek Szarvasról,
Dunakesziről, Solymárról, Egerből és Miskolcról, no meg Budapest számos
kerületéből. A hosszúra nyúlt téli kényszerszünet miatt már mindenki
szívesen pattant volna fel a kerékpárja nyergébe. A tél azonban még
az utolsó pillanatban is megtréfálta a tavaszvárókat. Olyannyira, hogy
a hét elején körlevél járt körbe, hogy a téli gumikkal készítsük fel
a bringákat. Néhányan már a hóláncot is fényesíteni kezdték hátha az
is jó szolgálatot fog tenni szombaton.
Komolyra fordítva a szót: soha ennyien nem jelezték előzetesen a részvételi
szándékot. Jelentkezéskor elértük a 30 fős létszámot, induláskor azonban
"csak" 25-en vágtak neki a túrának.
Ebben az évben szakítottunk a hagyománnyal és a Szentendrei sziget helyett
a Szentendre - Pap rét - Visegrád - Leányfalu - Szentendre útvonalat
terveztük bejárni. A gyülekező és az indulás a Szentendrei HÉV végállomáson
volt. Ide a társaság legalább közel harmada kerékpáron érkezett, így
nekik már 13-25 kilométer volt a lábukban a túra indulásakor. A többiek
autóval illetve HÉV-vel érkeztek a megbeszélt időpontra.
Rövid eligazítás és köszöntő után kiosztásra kerültek a 10. túra után
járó Dróthuszár jelvények, majd hosszú kígyózó sorban elindultunk Szentendre
belvárosán keresztül a Skanzen felé: a Kossuth Lajos utca - Kölcsey
Ferenc utca - Péter Pál utca - Városháza tér - Rákóczi Ferenc utca -
Arany János utca - Pátriárka utca - Szentlászlói út - Sas utca - Sztaravoda
utca útvonalon.
A téli ruházat hamarosan soknak bizonyult, hátrakerültek a csomagokba
az emelkedőnek és a napsütésnek köszönhetően. A Skanzent elhagyva az
út jobb szélén egy tábla jelzi a kerékpárutat nem ismerő vándornak,
hogy Pap rét 7,2 km jobbra. Mindjárt egy jó kis emelkedővel bemelegítésnek,
hogy rövidesen utána a gurulást egy sorompó akassza meg. Ezen átkelni
egy cirkuszi erőművésznek is becsületére válna mire a sok kerékpárt
átemelgeti a sorompó felett.
Miután túljutottunk a súlyemelő sport szakítás és lökés szakágain megkezdtük
a kapaszkodást Pap rétre. A természet még téli álmát aludta nem látszottak
a kikelet jelei, mi pedig egyre másra hagytuk magunk mögött a kanyarokat.
Jócskán széthúzódott a mezőny meg - meg álltunk frissíteni, szusszanni
egyet. Néhányan eléheztek az erőfeszítéstől és sürgős kalória utánpótlásra
volt szükségük. Összességében valódi idény eleji formát mutattak a látottak.
Pap réten aztán pihenőt tartottunk, elkészítettük a 2009. év első csoportképét.
A bonusz szakasz következett ezután, ami 9 kilométer gurulást jelentett
a Telegárt rétig. A menetszél ellen beöltözött kerékpárosok (amire valóban
szükség is volt) lefelé száguldását egy az úton terpeszkedő munkagép
állította meg. Kikerülni is alig lehetett, de végül ismegérkeztünk a
Telegárt rétre. Itt tartottuk az ebédszünetet,
hiszen éppen délidőben érkeztünk erre a nagyszerű piknikező helyre.
A hideg ellenére sokan már bográcsban főztek vagy éppen szalonnát sütöttek
itt.
Az ebédet követően nekirugaszkodtunk a következő próbatételnek a visegrádi
Fellegvárhoz vezető szerpentinen. Útközben néha tényleg azt gondoltam,
hogy már a fellegekben járunk, mert annyira elfogyott az oxigén. Ahogy
elnéztem mások sem a földön jártak, mert úgy nyúlt a sor, mint a rágógumi.
Persze akadtak, akik egyenesen a várig tekertek, és ha már ott jártunk,
akkor a programba iktattuk a vár megtekintését is.
Várlátogatást követően a kemény szakaszokat hátunk mögött hagyva leereszkedtünk
Duna mellé. Útközben megálltunk a Sibrik dombon egy csoportképet készíteni
háttérben a Börzsöny vonulatival. Dunabogdányig a főúton kerekeztünk,
majd a falu közepétől a nemrég épült nagyszerű kerékpárúton jutottunk
el Tahi határáig. Már láttuk, hogy merre fog folytatódni a kerékpárút,
de vissza kellett térni ismét a közútra. Leányfalu határában ismét a
kerékpárúton surrogtak a kerekek egészen a szentendrei Casinóig. Itt
véget ért a 2009-es esztendő első kerékpártúrája. A résztvevők szétszéledtek
a leparkolt autókhoz, a HÉV megállóhoz illetve a legkitartóbbak elindultak
vissza Budapest felé, hogy még egyszer megtegyék a reggeli távot. A
legmesszebb lakó 96 kilométer megtételével zárta a napot.
Fárasztó és rendhagyó szezonnyitó volt mind a helyszint mind a nehézségét
tekintve, mind pedig a létszámot figyelembe véve.