”Mit nekem te zordon Kárpátoknak
Fenyvesekkel vadregényes tája!
Tán csodállak, ámde nem szeretlek,
S képzetem hegyvölgyedet nem járja.
Lenn az alföld tengersík vidékin
Ott vagyok honn, ott az én világom;
Börtönéből szabadúlt sas lelkem,
Ha a rónák végtelenjét látom.”
Petőfi Sándor: Alföld
Mindig Petőfi verssorai jutottak az eszembe mikor szóba került egy alföldi kerékpártúra lehetősége. A költővel ellentétben én a fenyvesek vadregényes tájait jobban kedvelem, és ez idáig inkább Magyarország magasabb vidékeit kerestük fel a Dróthuszárokkal. Ám úgy gondoltam, hogy találhatunk mi is szépséget ezen a tájon ha már Petőfi ilyen szépen írt az Alföldről. Laci barátunk kedves kapacitálásának engedve a 2009-es esztendőre tervbe vettük, hogy ellátogatunk Szarvasra és környékére. Az ott szerzett élményekről egyik túratársunk tollából olvashatnak beszámolót, kiegészítve némi ismeretterjesztéssel. (Horváth Gábor)
Május első hétvégéjén Szarvasra érkeztünk, hogy Laci és barátja, János vezetéséve bejárjuk a környéket, és sok-sok új, érdekes információ birtokában fogyasszunk el egy fejedelmi marhalábszár-pörköltet a nap végén.
Túránk kiindulópontja a szarvasi arborétum parkolója volt. 5 autóval érkeztünk a főváros irányából, itt csatlakozott hozzánk Laci, az alkalmi túravezető néhány barátja és családtagja. A 21 fős társaság a város központja felé vette az irányt, de néhány száz méter után rögtön megált, János pedig rövid előadást tartott a hazánkban páratlan látványt nyújtó mocsári ciprusokról. A mocsári ciprus sajátossága, hogy kúp alakú léggyökerei akár 1,5 méter magasak is lehetnek. Ez a floridai tengerparti mocsárvilág különleges, tűhullató fenyő fajtája. Az Erzsébet ligettől pár száz méterre magasodik az evangélikus Újtemplom tornya. Kerékpárra pattava arra vettük az irányt.
Szarvas fiatalabbik evangélikus templomának felépítését a gyülekezet kisebbségben lévő magyar anyanyelvű tagjai vetették fel, ugyanis a város evangélikussága zömében szlovák származású volt, így az istentiszteletek nagy részét is szlovákul tartották. A gondolat már 1840-ben és 1857-ben is napirendre került, elhatározás azonban nem született. A város evangélikussága a 19. században látványosan gyarapodott. 1888-ban, az Ótemplom felszentelésének centenáriumán ezrek szorultak ki a zsúfolásig megtöltött templomból. 1883-tól kezdődik meg a templom tervezése és a pénzgyűjtés. Az alapkövet 1895 szeptember 3-án teszik le, felszentelésére 1897 július 4-én kerül sor. Tervezője: Francsek Imre építész.
Az újtemplom a város legmagasabb toronnyal rendelkező temploma, kelet-nyugati tájolású. Főként neogót jegyeket fedezhetünk fel rajta, de néhány neoromán stíluselem is megjelenik helyenként. Bejárati ajtaja fölött feliratot látunk János evangéliumából: "Az Isten Lélek, és akik Őt imádják, szükség, hogy lélelkben és igazságban imádják". Az épület kereszthajóval, két mellékhajóval, apszissal, két lépcsőtoronnyal és a két hajó találkozásánál a tetőgerincen magasodó huszártoronnyal rendelkezik. A templom mellett, különálló haranglábon függött a gyülekezet egyik tagja, Kita néni által adományozott nagyharang, a Kita-harang. Ez sajnos odaveszett a háborúban. Két manuálos, 22 regsizteres orgonáját Rieger Ottó építette.
forrás: www.magyartemplomok.hu
A lelkész engedélyével mi magunk is tiszteletünket tehettük a harangoknál, a kerengőről pedig megtekinthettük a város környékének panorámáját, valamint Szarvas jellegzetes, sakktábla-szerű utcaszerkezetét (tiszta New York...). Külön érdekesség volt a templom belsejében található számtalan falfirka, melyek többsége az 1920-1940-es évekből származik.
Az Újtemplomot elhagyva már egy hosszabb szakasz várt ránk, melyen a szembeszéllel is meg kellett küzdenünk - ha már emelkedők nem voltak. Persze meg-megálltunk párszor, hogy fényképeken és videószalagon örökítsük meg az általunk kevésbé ismert alföldi táj jellegzetességeit.
Újabb megállónk egy, a Körös felett átívelő vasúti híd volt (12. km). A vashíd kimondottan vasúti híd, "Tilos az átjárás" tábla hívja fel a figyelmet az átkelőkre leselkedő veszélyre. De Laci szerint nincs mitől tartanunk, évek óta rendszeresen jár erre, és vonattal még sosem találkozott. Ráadásul Rockenbauer Pálék is itt keltek át, hiszen a hídon át vezet az országos kéktúra útvonala is. Nos, a csapat felének sikerült is átkelnie, majd Kati észrevett valamit a távolban - és alig egy perc múlva szemtanúi lehettünk, hogyan fér el egy kis piros motorkocsi és egy kerékpáros a nem túl széles vasszerkezeten. Majd teljes létszámban folytattuk utunkat.
Néhány kilométer a gáton, majd komppal újból átkeltünk a túloldalra (17. km), és a békésszentandrási duzzasztó (20. km) felé vettük at irányt. Itt az ügyeletes mérnök már várt egy látogató csoportot, így majdnem lemaradtunk a duzzasztómű megtekintéséről, de aztán kiderült: mi vagyunk az a csoport, akit várt. Jó alaposan bejártuk az ország egyik legszebb, a környezetbe szinte beleolvadó (már amennyire ez lehetséges egy ilyen méretű építménynél) duzzasztóját, melyet maga Horthy Miklós adott át, a Tiszáról idáig felhajózva. Fiáról nevezték el, mely nevet hivatalosan mind a mai napig nem töröltek el.
A duzzasztó tövében ebédszünetet tartottunk, közben Laci folyamatos telefonkapcsolatban volt a vacsoránkat készítő szakáccsal. Kiderült, hogy igen hamar elkészül a pöri, amelyet nehéz estig melegen tartani a bográcsban, mert nagyon megpuhulna, így kicsit sietősebbre kellett venni a tempót. Ez lényegében a programjaink átütemezését jelentette: az arborétum-látogatást legközelebbi szarvasi túránkra ütemeztük át. Látnivaló így is várt még ránk bőven.
Békésszentandrást elhagyva egyre rosszabb minőségű (egykoron) aszfaltutakon tekertünk dél felé, a Gödény-halom irányába (33. km). A Gödény-halom nem más, mint egy (téves elnevezéssel) kunhalom:
Az alföldi táj egyhangúságát megtörő kunhalmok tájképi értékeik mellett régészeti értékeikkel, valamint állat- és növényviláguk egyediségével tűnnek ki környezetükből. Magyarországon a kunhalmok természetvédelmi oltalom alatt állnak. A békésszentandrási Gödény-halom a legnagyobb magyarországi kunhalom.
forrás: Wikipedia
Innen visszafele a már megszokott, pocsék úton indultunk visszafele, élmény volt letérni a Furugy felé vezető, sokkal simább földútra.
Furugy a világtól elzárt, a Körösök völgyében található kistelepülés. Az idelátogatót megfogja a környezet varázsa, a táj szépsége, a nádtetős házak hangulata. Lakosainak száma alig 100 fő, rendkívül rosszak az életkörülmények. Furugy egy kunhalmon és annak palástján épült, amelyre egykori elnevezése, a furugyi halom is utal. Ma a településnek két utcája van - amelyek között kb. 800 m a távolság - és körülveszi még 4-5 tanya. Az itt élők szerint valamikor a két lakott sor között szőlő volt. Az épületek vert falúak, a legtöbb a századfordulón épült, elrendezése keleti tájolású. A szoba mindig a felkelő nap felé, keletre néz, a lenyugvó nap a kamrát melegíti. A házak hármas tagozódásúak: szoba, konyha, kamra. Egyes helyeken az elrendezést a mai szokásnak megfelelően "átfordították", a szoba ablakai az utcára néznek. A lakóépületek alacsonyak, kis alapterületűek. A településen van néhány elhagyott, már düledezőfélben lévő ház is. Az idelátogató azt érzi, hogy ezen a helyen megállt az idő!
forrás: www.pafi.hu
A helyi Betyár Csárdában frissítettünk egyet, néhányan szóba elegyedtek a helyi arcokkal, elkészült a csoportkép, majd utolsó célpontunk, a Körös-Maros Nemzeti Park látogatói központja felé indultunk. Az út minősége néhány szakaszon továbbra is hagyott kívánni valót maga után, de az 50. km-t elérve azért csak megérkeztünk a Központba. Itt megtekintettük a helyi természeti értékeket bemutató állandó, és a jégkorszakkal megismertető időszaki kiállítást, majd visszatértünk a parkolóban hagyott auztóinkhoz, és felszereltük kerékpárjainkat. A bringaszállító eszközök teljes palettáját bemutatta járműparkunk: volt vonóhorogra, hátsó ajtóra és tetőre szerelhető kivitel is, valamint egy igazi oldschool megoldás: leszerelt első kerékkel, előre hajtott hátsó ülésekkel a csomagtartóban.
Így gurultunk be a Belvárosi Söröző és Pizzéria parkolójába, a kerthelyiségben pedig elfogyasztottuk jól megérdemelt vacsoránkat, a Laci barátai által készített marhalábszárpörköltet. Teli gyomorral, és élményekkel dúsan ültünk újra volán mögé, és a visszatérés reményében megindultunk Pest felé.
