Pannonhalma
- Sokoró kerékpártúra
Győr
a vizek városa, tartja a mondás. Kerékpáros szemszögből nézve azt mondhatjuk:
Győr a felfestett kerékpárutak és körforgalmak városa. Legalábbis ez volt az
első benyomás mikor a városból elindultunk, kerékpárral Pannonhalmára, hogy
megnézzük az ezeréves Bencés Apátságot és drótszamáron
átszeljük a Sokoró hegyet. Negyed tízkor indultunk Győr Adyváros
városrészéből néhol kiépített, másutt a járdára felfestett kerékpárúton. Számos
körforgalmat magunk mögött hagytunk a Szent Imre úton haladva, mire Kismegyer irányába átkeltünk az autópálya felett átívelő
hídon. Megszűnt a lüktető forgalom és volt idő kémlelni a tájat is. Az apátság
Szent Márton hegyére épült sziluettje már
996-ban Géza fejedelem Csehországból érkező szerzeteseket
telepített le Pannónia Szent Hegyén. A Tours-i Szent
Márton tiszteletére emelt monostor a fejedelmi alapítás szándéka szerint a
középkori Európa kultúrájának keleti hídfőállása lett. Falai között
rendszeresen megfordult Szent István (1000-1038), az első magyar király is.
Uros apát (1207-1243), a ma is meglévő templom építtetője
visszaverte a mongolokat a monostor-erőd falai alól. Tolnai Máté apátsága
idején Pannonhalma kiemelt helyet kapott a magyarországi bencés monostorok
között, és 1541-től főapátsággá vált. A török hódoltság másfél évszázada alatt
azonban hosszabb-rövidebb időszakokra a szerzeteseknek menekülniük kellett.
Csak ezt követően indulhatott el a megrongált épületek helyreállítása. Sajghó Benedek főapátsága alatt jelentős barokk építkezés
folyt a monostorban.
A XVIII. század, a felvilágosodás évszázada a
szerzeteséletben is éreztette hatását. Az állam és az uralkodók a
szerzetesközösségek működését a közvetlen hasznosság szerint ítélték meg, és
lényegében csak azoknak a rendeknek a létjogosultságát fogadták el, amelyek
betegápolással vagy tanítással foglalkoztak. Mivel az a hagyomány, amelyet
Szent Benedek Regulája képviselt, nem a közösség munkájára, hanem magára a
közösségi életre helyezi a hangsúlyt, II. József 1786-ban beszüntette a magyar
bencés kongregáció összes házának működését.
Az 1802-ben visszaállított rend elsődleges munkaterületül a
középiskolai oktatást kapta.
1945 után a rend birtokait és a bencés iskolákat is
államosították. 1950-től azonban újra engedélyezték a győri és a pannonhalmi
gimnázium működését. A rendszerváltás után a pannonhalmi bencés közösség — az
iskolai munka folytatása mellett — új munkaterületeken is próbálja megteremteni
azokat az anyagi lehetőségeket, amelyek lehetővé teszik számára, hogy betöltse
szerepét az egyházban és a világban.
A Pannonhalmán megtelepedett bencés szerzetesek a korábbi
évszázadokban mindig szoros kapcsolatban voltak a szőlőtermesztéssel és a
borkészítéssel. Az adott kor legmagasabb szintű szőlő- és borkultúráját
művelték. Az 1900-as évek elején az apátsági birtokméret kb. 100 hektárnyi
lehetett Pannonhalma közvetlen környékén, de emellett Somlón és Tokaj-Hegyalján
is rendelkezett birtokokkal az Apátság. Már abban az időben palackozott
formában értékesítette fehér- és vörösborait, melyek a történelmi határokon túlra
is eljutottak.
A II. világháborút követő politikai és társadalmi
átrendeződés lehetetlenné tette eme több évszázados hagyomány folytatását,
mivel a szőlőbirtokok és a pincészet is állami tulajdonba került. Az ezt követő
évtizedekben a Pannonhalmán élő szerzetesek nem mondtak le a hagyományok
újjáélesztéséről. 2000-ben kezdtek körvonalazódni azok a tervek, amely révén a
Pannonhalmi Főapátság többségi és a Magyar Külkereskedelmi Bank kisebbségi
tulajdonhányadával
A közel egy órás látogatás a szépen felújított régi épületek
között vezetett. Az idegenvezető meg- megállva felhívta figyelmünket az érdekességekre,
magyarázatot fűzve a látottakhoz. A séta során a bástyáról körbepillantva
gyönyörű panoráma tárult a szemünk elé.
A falakról az utunk a templomba, majd az altemplomba vezetett. Megtudtuk,
hogy a templom Uros apát idejében a XIII. század elején épült. A török időkben
a belső berendezés teljesen elpusztult. A templomot Mátyás uralkodása idején
bővítették. A legjelentősebb felújítás az 1720-as években Sajghó
Benedek főapátsága idején történt, és az elmúlt években a régészek a torony
járószintje alatt megtalálták a legelső Szent István kori templom maradványait.
A feltárások során találtak két befalazott kaput és találtak egy sírt is, ami a
feltételezések szerint Uros apáté volt. Megismerkedtünk még néhány hiedelemmel,
majd a Porta Speciosa-n (ékes kapu) keresztül jutottunk ki a kerengőfolyosóra. A XIII. században
ezen a díszes kapun keresztül léptek be a szerzetesek a közös istentiszteletre.
A kerengőfolyosó egy kis belső kertet ölel körül, amit Paradisumnak
(paradicsomkertnek) is neveznek a bibliai paradicsomkert után. A középkorban
gyógynövényeket termesztettek itt.
A látogatást a könyvtár megtekintésével
fejeztük be. Az 1090-ből származó oklevél tanúsága szerint Pannonhalmán már 80 kötetet tartottak
nyilván. A rend feloszlatásakor 1786-ban több mint 4000 kötet volt a
gyűjteményben. Napjainkban körülbelül 360 ezer kötet tartozik a könyvtárhoz.
A könyvtár hosszanti része az 1820-as
években épült. Az ovális terem mennyezetén a négy középkori fakultás jelképe
látható. (jog, hit, orvos és bölcselettudomány). A falakat a magyar
kultúrtörténet kiemelkedő alakjainak portréi díszítik.
Magunk mögött hagyva a világörökség e gyöngyszemét, útunk a Sokoró hegy forgalomtól elzárt útjaihoz vezetett.
Visszagurulva a Szent Márton dombról, balra Ravaszd
felé vettük az irányt. A Mátyás király utca - Kossuth Lajos utca - Arany János
utca útvonalon sík terepen kerékpároztunk. Néhány elágazásban Pannonhalma -
Sokoró kerékpárút feliratú tábla jelzi a helyes irányt. Ravaszd
községet elérve a piros turistajelzést követtük mindaddig, míg egy
kereszteződénél megtaláltuk a piros kereszt jelzést.
Innentől ez mutatta a helyes irányt. Megindultunk a hegyen felfelé. Az első