Engedve egy nagyon régi csábításnak, a vadregényes fenyvesek hívogató szépségének, a zalai dombok lankáinak, ha rövid időre is, de egy felfedező túra erejéig, mintegy felderítve egy következő többnapos kirándulás lehetőségeit, egynapos villám látogatást tettünk ezen a csodálatos vidéken.

Az Őrségi települések: Szalafő, Őriszentpéter, Ispánk, Külső-Rákos, Szaknyér, Belső-Rákos, Pankasz, Szaba, Kerkás-Kápolna, Bajánháza, Sejaháza, Dávidháza, Kotormán, Hódos, Kapornak, Kerca, Szomoróc, Bükalja. Az Őrség ma átnyúlik Szlovéniába.
A túra kiinduló pontja Zalaegerszeg volt. Oda eljutni Budapestről a leggyorsabban, legolcsóbban és legkényelmesebben vonattal lehet. Ennek az ára a korai kelés, mivel a Zalaegerszegre induló -kerékpárszállítót is vontató- vonat, 6 óra 05 perckor indul a Déli pályaudvarról. A szerelvény egyik része Szombathelyre megy, míg a másik Zalaegerszegre. Felszálláskor figyelni kell hova száll fel az utas. Boba állomáson szétbontják a szerelvényt és egy másik állomásról érkező vonattal összekapcsolva, négy óra vonatozás után megérkezik Zalaegerszegre. Útközben már egy kis ízelítőt kaptunk a zalai tájból, és a távolban a hegy tetején meredező Sümegi vár sziluettje is felsejlett a vonat ablakából.

Az állomás utcájában jobbra indultunk el, a Zrínyi Miklós úton, egészen a JET benzinkútig. A körforgalomba balra tartva Neszele irányába vettük az irányt. Ezen a szakaszon elég nagy a forgalom egészen Vorhotáig (kb. 8 km), majd jelentősen csökken, az út végig jó minőségű. Neszele után egy tábla jelzi jobbra mutatva az irányt a Gébárti szabadidő központba.

A Gébárti tavat patakok felduzzasztásával hozták létre. Északi részén strandolási lehetőség adódik, keleti részén 44 fokos termálvizet találtak és termálfürdő épült. A déli, parkosított részén, nyaranta kézműves tábor és nyári egyetem működik.

Gébárt közepén elértük a 76-os számú főutat, ahol balra kanyarodva egészen a benzinkútig kellett kerekezni, majd a kút előtt jobbra Teskánd felé kanyarodtunk. Ezzel el is hagytuk Zalaegerszeg környékét, és a forgalom is csökkent. A következő elágazás Teskánd határában volt, ahol jobbra kell fordulni, hogy elérjük Boncodfölde nevű falut. A falu közepén egy régi tűzoltókocsi van kiállítva. Miután szuszantottunk egyet ennek árnyékában, folytattuk az utunkat Zalaszentgyörgy felé. Kávás határában jobbra kellett fordulni és átkeltünk a csörgedező Zala folyó felett. Zalalövőig a Zala folyó völgyében a folyóval és a vasúttal párhuzamosan tekertünk, a forgalom elenyésző.

Zalalövőt elhagyva 330 méter után egy tábla jelzi az 1700 méter hosszú és 200 méter széles Borostyán tavat, melynek partján kemping, és néhány üdülő van. Kiváló horgászhely és fürdésre is alkalmas.

Három kilométer után megérkeztünk Felsőjánosfára, és a faluban jobbra Hegyhát-szentjakab nevű falu felé vettük az irányt, hogy eljussunk a Vadása tóhoz. Ennek a tengerszemre hasonlító tónak köszönheti ismertségét a falu. Az út egyik oldalán lévő tó a horgászoknak nyújt kikapcsolódást, a másik oldalon, pedig a fürdőzők hódolhatnak kedvteléseiknek. Számtalan vendéglátóhely, büfé, kemping, motel, és üdülő van a tó körül. Igaz, ott jártunkkor szeptember elején már csak a csónakokat elszállító emberekkel lehetett találkozni, egyébként rajtunk kívül senki nem volt más. Az azonban látszott, hogy nyáron nagy élet folyik a parton. A tavat körbe lehet sétálni, és az erdő néhány helyen kifejezetten romantikus.

A természet eme gyöngyszemének ölében megpihenve, Őrimagyarósd, Viszák, Kisrákos, Pankasz útvonalon folytattuk az utunkat. Ennek a szakasznak néhány része bukkanókkal tarkított, de egyáltalán nem nehéz leküzdeni ezeket. Pankaszt elérve itt található az egykori keleti szer dombjának tetején az Őrség legrégibb faszerkezetes szoknyás haranglába, tetején fazsindellyel.

A települést 1280-ban említik először egy adománylevélben. Lakói szabadalmas őrállók. Őriszentpéternek 9 szere van. A leghíresebb a Templomszer és a Városszer.

Ahhoz, hogy a vasútállomást elérjük a falu központjában balra kell fordulni Bajánsenye felé, mivel az állomás a település szélén van. Előtte azonban még sikerült feltölteni a megfogyatkozott elemózsiás és ivóvíz készleteinket az út mellett nemrégiben nyitott supermarketben. Utolsó nekirugaszkodással még egy hosszú kaptatót kellett leküzdeni, hogy a tetején feltáruljon a távolban az állomás képe. Egy tájékoztató tábla mutatja az utat az állomás felé balra irányítva a vándort. Az állomás most épült a Szlovénia felé tartó vasútvonallal egyetemben. Ennek megfelelően igazi európai színvonalú, nem a megszokott lepusztult vasútállomás. Látszik, hogy a tervezők figyeltek mind a külcsínre, mind a belbecsre. A vonat 15 óra 59 perckor megérkezett és elszállított bennünket Zalalövőig, ahol átszállás után a csatlakozással továbbmentünk Zalaegerszegre. Ismét egy átszállás következett, majd háromnegyed órai várakozás után 17 óra 45 perckor elindult a vonat Budapestre. Érkezés 21 óra 58 perckor a Déli pályaudvarra. Már csak egy gyors roham volt hátra a Batthyány térig, hogy elérjük az utolsó HÉV-et és máris hazaérkeztünk.