A négynaposra tervezett túránknak péntek reggel vágtunk neki, hogy az Alpokon átkelve eljussunk a klagenfurti Strandbad kempingbe, amely a Wörther See partján fekszik. Kora délután megérkezve hatalmas tömeg volt a strand és a kemping körül. Mint kiderült ezen a hétvégen az osztrák rádió egyik adója az ORF 3 tartott hatalmas beach partit a strandon. A kemping a szokásosnál zsúfoltabb volt, megközelíteni is csak kordonok között lehetett. A kapuban biztonsági őr állt, aki igyekezett megakadályozni az illetéktelenek bejutását a sátrak, lakókocsik közé. Most vált érthetővé, miért írták e-mailben azt, hogy nem tudnak garantálni szabad sátorhelyet. Szerencsére azért még volt üres parcella, ahol a két nagyméretű sátrunkat sikerült felállítani. Mire erre sor került a nap is kibujt a felhők közül. Ha eddig még nem említettem volna, akkor most megteszem, hogy út közben többször is eleredt az eső, erős kétségeink támadtak a túra kimenetelét illetően. No, de már megtapasztaltuk néhányszor, hogy nem szabad kishitűnek lenni. Még nem maradt el túra az évek során az időjárás miatt. Most is így történt.
Az idei év slágertúrájának gondolt Karintiai kerékpártúrára jelentkezéskor nem tolongtak a Dróthuszárok. Voltak, akik anyagi megfontolásból, mások a számukra nem megfelelő időpont miatt, míg mások a túra nehézsége miatt vacilláltak és maradtak le a részvételről. Pedig, ha tudták volna, miből maradnak ki... Olyan látnivalókban, élményekben volt részük a résztvevőknek, amit itthon nem tud átélni a kerékpáros turista. Végül három Dróthuszár és a két kísérő vágott neki az 500 kilométeres autóútnak, hogy eljussanak Karintia fővárosába a Wörther See partján elterülő Klagenfurtba.
Ausztria legdélibb tartománya Karintia, ahol sokkal többet süt a nap, mint a többi osztrák tartományban. Számtalan kisebb-nagyobb tó található. A nagyobb tavak vízhőmérséklete kellemes, fürdőzésre alkalmas. A három legnagyobb tava a Wörther See, az Ossiacher See, és a Millstätter See, melyek körül kempingek sokasága várja a turistákat és fürdőzőket. Szép idő esetén igazi mediterrán hangulat uralkodik. A hihetetlenül kék színű tavakat magas hegységek ölelik körül, amiből adódóan vagy szorosokon át vagy hágókon keresztül érhető el Karintia, bármilyen irányból is közelítünk.
A korai érkezés alkalmat teremtett arra, hogy felkeressük a közelben található Minimundust. A világ nevezetes épületeinek - legtöbb a világörökség része -kicsinyített, de élethű mását építették fel. Megtalálható itt éppúgy az Eiffel torony, mint a Szent Péter Bazilika, vagy a budapesti Halászbástya és a Jemeni sziklapalota. S nem hiányozhat természetesen a New York-i szabadság szobor és a washingtoni Fehér Ház sem. Ami mozoghat, az mozog, ami füstölhet az füstől, ami harangozhat a harangozik. Egyszóval tökéletes illúziót ad kicsiben. Mintha az eredeti helyszínen járnánk. Mindez 12 euróért. A látogató, több órát is eltölt, mire körbejárja a 148 épületet, makettet. A bejáratnál magyar nyelvű térképet is talál a turista, ami segíti az eligazodást. Ha a földre festett nyilakat követi az ember, akkor semmi nem marad ki látnivalókból. Jól ki van találva itt minden. Már a záróra közeledett mire körbejártunk mindent. Az épp felújítás alatt álló kínai pagodákat és a pisai ferdetornyot a kerítés mellett, javítgatásra előkészítve láthattuk. A beach partinak is vége lett, hogy aztán új helyszínen a nem túl messze lévő egyetemi kampuszon folytatódjon a hangoskodás, italozás, őrjöngés. Akkora tömeg jött össze ezen a hétvégén, hogy az egyébként pedáns osztrák hatóságok még azzal sem törődtek, (vagy nem bírtak a tömeggel) hogy a fiatalok a parkokban, parkolókban állították fel a sátraikat. Ott táboroztak, kolbászt sütöttek, vagy éppen részegen hemperegtek. Mindenütt szemét, mocsok, mosdatlan tömeg. Kaotikus állapotok uralkodtak az Europark környékén.
Szombat reggel ragyogó napsütésre ébredve indultunk el első úti célunk felé a Pyramidenkogelhez, hogy a folytatásban a tavat megkerüljük. A kísérők az úgynevezett hölgyprogram keretében szintén oda tartottak csak autóval. A találkozó 11 órára volt megbeszélve a kilátónál. Az R4A jelzésű kerékpárúton jutottunk el Viktring településig, elhagyatott mellékutakon. Viktringtől megkezdtük a folyamatos emelkedést az út mellett vezető kerékpárúton. Itt, is mint mindenhol Ausztriában irányjelző táblák és útra festett irányjelzések vezettek bennünket. Sorra hagytuk magunk mögött az apró kis tavakat melyeknek partján csendes hangulatos campingek álltak. Egy rövid, erdőben vezető murvás szakasz következett, ami elvezetett bennünket a Kautschacher See partjára. Ennek partján hat camping is található. Aki nem szereti a nyüzsgést, annak azt tudom javasolni, hogy ilyen helyen keressen szállást. Ez is jó kiindulási pont a Wörther See megkerüléséhez. Talán mi is jobban jártunk volna, ha itt verünk sátrakat, de mint tudjuk késő bánat eb gondolat. Kautschachtól megkezdtük a négy kilométeres emelkedő leküzdését. Szó szerint küzdöttünk, mert az elején és a legvégén olyan meredek emelkedő van, amit csak nagy nehézségek árán teljesítettünk. Az út gyönyörű, de kimerítő. Azonban a látvány a kilátó tetejéről elmondhatatlanul szép. A fényképek sem adják vissza tökéletesen a látottakat, ezt egyszerűen át kell élni. A nyári hónapokban reggel 9 órától este 21 óráig van nyitva. A Pyramidenkogelt 1966-1968 között építették. A 851 méter magasan álló torony 3 kilátószinttel rendelkezik. Az alsó szint 43 méter magasan található, míg a legfelső terasz 54 méter magasan terül el. Hat Euróért 24 másodperc alatt felrepíti a lift a látogatót a kilátóteraszra, ahonnan nagyon nehezen szabadul el a látványtól. A lába előtt terül el az egész tó. Szemben, a kis félszigeten terül el Maria Wörth, jobbra Klagenfurt látható, balra Velden a casinójáról híres városka, mögöttünk az apró tavak melyek mellett elkerekeztünk. A távolban pedig a Gerlitzen csúcsa sejlik fel, ahova majd a következő napon megyünk.
Nehezen, de elszakadtunk a látványtól és elindultunk, hogy megkerüljük a tavat. A hölgyprogram hajókázással folytatódott. A kísérők Maria Wörthből akartak elhajózni Veldenbe és vissza. Ezen kicsit módosítani kellett, mert Maria Wörthben csak korlátozott ideig (1,5 vagy 3 óra) lehet parkolni. Kénytelenek voltak visszamenni Klagenfurtba és ott hajóra szállni. Így viszont az egész tavat körbehajókázhatták.
A kerékpárosok a Veldenig vezető szakaszon hol a közúton, hol pedig kerékpárúton tudnak kerekezni közvetlenül a tó mellett. Egymást érik a panziók, apartmanok és kiadó szobák. Majd mindegyikhez saját strand tartozik. Velden nyüzsgő vízparti város, elegáns szállodákkal, üzletekkel, gyönyörű virágos sétányokkal, mediterrán hangulatot idéző pálmafákkal, hatalmas tömeggel. Minden szórakozási lehetőséget megtalál a turista, ami egy vízparti nyaraláshoz kell.
A kora délutáni napfényben fürdő gyönyörű tóparti sétányon pihentünk egy keveset, majd folytattuk az utat most már visszafelé a tó északi partján. Itt végig kerékpárút vezet, sokszor a közút mellett. Zajosabb, kevésbé látványos szakasz, amely visszavezet Klagenfurtba. Pörtschach után kicsit eltávolodik a kerékpárút a közúttól és a csendesebb nyugalmasabb partmenti házak között kanyarog. Nem sokkal 17 óra előtt visszaértünk Klagenfurtba, ezért úgy gondoltuk, hogy beiktatunk egy rövid kerékpáros városnézést is. A várost és a Wörther See-t már a XVI. század óta csatorna köti össze, amit Lendkanel-nak neveznek. Mellette vezet a kerékpárút, amin könnyedén el lehet jutni a városba. Mire befejeztük a városnéző körutunkat és visszaértünk a campingbe a strandon is véget ért beach parti. A hölgyprogram résztvevői is visszatértek a hajókirándulásról. Nagy várokozással telve hajtottuk fejünket nyugovóra, mert igazi különleges élmény várt másnap bennünket.
A vasárnap reggeli simogató napsütés már az autópályán talált bennünket. 30 kilométerre Klagenfurttól az Ossiacher See partján fekvő Annenheim-be igyekeztünk, hogy egy kivételes kerékpártúrára induljunk. Azt terveztük, hogy a kerékpárjainkkal együtt feljutunk az 1911 méter magasan lévő Gerlitzen csúcsra, és onnan legurulva megkerüljük az Ossiacher See-t. Az egyébként télen síparadicsomként üzemelő hegytetőre két felvonóval 20 perc alatt lehet feljutni. A tótól egy kabinos felvonó visz fel a középső állomásra, ami 1500 méter magasan található, majd innen átszállva egy ülőszékes felvonó repít a lélegzetelállító panorámát kínáló csúcsra.
A középső állomáson különböző attrakciók várják a turistát. Hegyi gokart, melyet a nehézségi erő hajt a kiépített pályán, mini gokart, trambulin. A csúcs pedig a paplanernyősök Eldorádója. Számtalan és különböző nehézségű turistaút indul a csúcsról és középső állomásról a völgybe.
A mi számunkra azonban a legérdekesebb attrakció az 1911 méteres csúcsról való 18 kilométeres gurulás. Három útvonal is kínálkozik erre.
Itthon még a tervezés fázisában elgondolni sem tudtam, hogyan juttatják fel a kerékpárokat a hegycsúcsra. Először azt gondoltam biztosan autóval viszik fel, majd azt véltem, hogy esetleg vannak teherszállító felvonók. Hát egyik sem. A megoldás egyszerű, mint a pofon, mint a legtöbb dolog és kézenfekvő is. A beszállásnál külön át kell adni a kerékpárt a felvonó személyzetének, majd beszállni az egyik kabinba. A középső állomásig a kabin síléctartóinak helyére beraknak egy szerkezetet, amire az első kerekénél fogva fellógatják a kerékpárt. A középső állomásom a személyzet leszedi, majd átadja tulajdonosának. A csúcsra még egyszerűbben juttatják fel. Miután áttoltuk a kerékpárt a csúcsra vezető felvonóhoz és bemutattuk a kerékpárjegyet egyszerűen ráfektetik a négyüléses felvonóra a bringát és így küldik fel a csúcsra, ahol ismét átveszi a tulajdonosa. Mindez 14+4 euróba kerül. Nem is gondolná az ember, hogy milyen sok kerékpáros él ezzel a nem mindennapi lehetőséggel.
A Gerlitzen csúcsáról gyönyörű a panoráma, persze csak szép idő esetén. Látni a Wörher See-t, a lábaink előtt terült el az Ossicher See, a távolban a Faaker See és a Dráva kanyarulata látható, a szemközti hegyormon pedig Landskron várát csodálhatjuk.
Miközben mi elindultunk a kerékpárjainkkal lefelé a tóhoz, a hölgyprogram résztvevői felkerekedtek és a gyalogösvényen a középső állomás felé vették az irányt. A csúcsról induló R 2-es kerékpárút első 1500 métere a köves turistaúton vezet. Trekking kerékpár esetén néha bizony le kellett szállni a kerékpárról, mert annyira meredek és köves volt az út, hogy jobb volt nem kísérteni a szerencsénket és a testi épségünket. Az 1760 méteren álló wellness hotelt elérve már aszfalt úton lehetett kerékpározni. Próbára tettük a fékeket és a bátorságunkat miközben száguldottunk a völgybe. Meg-meg álltunk egy - egy nagyszerű kilátást biztosító pontnál megcsodálni a látványt. A magasból nagyszerűen látható volt, hogy milyen sok camping van a tó mellett, némelyik akkora területen terül el, mint egy kisebb falu. Bodensdorfnál értük el az Ossiacher See-t. Innen ismét kerékpárúton lehetett tekerni. A terep hullámosnak mondható, de szerencsénkre a kedvezőbb irányból haladtunk így többet gurultunk, mint emelkedtünk. Mire visszaértünk a parkolóba már a kísérők is leértek a hegyről így felkerekedtünk, hogy megnézzük Landskron várát. A fő attrakcióról az Eagle show-ról már lemaradtunk, így csak egy rövid körsétát tettünk az ódon várfalak között. Mire visszaértünk a campingbe már végett ért a beach parti, vége lett a fesztiválnak. Ismét csend és nyugalom szállta meg a camping környékét.
A camping lakói az ott tartózkodásuk alatt 2 Euró ellenében szabadon járhatnak át a szemben lévő strandra, így még kihasználtuk a délutáni napsütést és a kellemes vízhőmérsékletet egy fürdés erejéig. Ezzel véget is ért a Dróthuszárok hosszú hétvégéje Karintiában. Már csak a hazautazás maradt hétfőre.
