Kerékpártúra az Inn völgyében

Innsbruck - Passau 2005. augusztus 5-14

Innradweg matrica

Itiner

Diavetítés

Képtár

Árak

Elérhetőségek

 

Mottó: A világ azért van, hogy valahol kerékpározzunk benne!

Igazodva jelmondatunkhoz, a 2005. évi nyári kerékpártúránkat az Inn folyó völgyében terveztük megtenni. Ez az elhatározás tulajdonképpen még az előző évben megszületett bennünk, amikoris immár sokadszorra -Passauban jártunk. Arra gondoltunk, hogy az Inn folyó völgye is tartogat annyi szépséget számunkra, mint a Duna völgye. Megkezdődtek a szokásos előkészületek. A nevezetességek felderítése, amit feltétlen meg kell néznünk, illetve a lehetséges szálláshelyek felderítése, és nem utolsósorban a legfontosabb, az utazás megszervezése. Mindig ez okozza a legnagyobb fejtörést. A túra kiinduló pontjának Tirol tartomány fővárosát, Innsbruckot választottuk. Több okból is erre a festői városra esett a választás. Egyrészt hosszabb időt szántunk a városnézésre, másrészt a közelében két camping is található, ami ideális szálláshelynek ígérkezett az első napra. A tervezgetések során felmerült annak a lehetősége, hogy ha már arra járunk akkor érdemes tenni egy kis kitérőt a nem messze fekvő Chiemsee-hez. Így is tettünk, túránk egyik csúcspontja volt az ott eltöltött idő. Azt tudtuk, hogy sok látnivaló vár ránk, de utólag derült ki, hogy mennyi mindent kénytelenek voltunk kihagyni az idő szűkössége miatt.

Augusztus 5-én este 20 órakor indultunk Budapestről egy mikróbusszal. Kerékpáros társam és barátom, kollégáival vállalkoztak arra, hogy elvisznek minket Innsbruckba és majd a túra utolsó napjára értünk jönnek Passauba. Az út első része nagyon kellemesen telt, de Salzburgot elhagyva eleredt az eső és mint kiderült ez egy darabig így is maradt. Útközben úgy döntöttünk, hogy az Innsbruck előtti campingben, Hall in Tirol nevű kis városkában szállunk meg és innen megyünk majd be a városba kerékpárral, ami 12 kilométerre van. Éjjel 3 óra 30 perckor érkeztünk meg a kempingbe. Mivel nem akartuk felverni a tábor lakóit, a kocsiban szunyókáltunk -kicsavarodott végtagokkal- reggel hat óráig. Az eső folyamatosan esett. Kipakolás után a kollégák hazaindultak az autóval. Nem volt mit tenni, esőben kellett a két sátrat felállítani. Kevés hely volt a sátrak felállítására és az is elégé vizenyős füvön volt. Elgémberedett tagjainkat kinyújthattuk végre, és hallgatva az eső kopogását a sátorponyván hamarosan elaludtunk és csak 10 óra körül kezdtünk ébredezni.

Hall in Tirol camping

Addigra a camping is életre kelt, elállt az eső, a szomszédos sátorlakók kezdtek összecsomagolni, mi pedig bejelentkeztünk a recepción. A camping nagyon szép környezetben az égbetörő hegycsúcsok lábánál fekszik, mellette egy gyönyörű strand található 4 medencével, csúszdával, amit a camping lakói ingyen használhatnak. A belépőnek szolgáló zsetont a recepciónál lehet elkérni. Dél körül kisütött a nap és nagyon kellemes idő kerekedett. Elindultunk, hogy megnézzük Innsbruckot. A vasúti felüljáró után jobbra kanyarodva Hallból kerékpárút vezet a folyó partján, a két téli olimpiának is helyet adó városba. A kerékpárút mellett fekszik a valamikori olimpiai falu aminek házai ma lakóépületek. Utunkat jobbról a felhőkben úszó kopár hegycsúcsok, balról pedig a folyó övezte. Jó fél óra kerékpározás után megérkeztünk Innsbruckba, a hídon átkelve a sikló jobb parti völgyi állomásához.

Innsbruck: Sikló

A tartományi főváros a turisták szemében műemlék város amely megőrizte középkori óvárosát és utcáinak végén mindig felbukkannak a pipáló kopasz hegyóriások.

Időszámításunk kezdetén a város helyén római katonai tábor volt. Az első kolostort a IX. században alapították, és az első hidat 1180-ban építették a folyón. 1239-ben elnyerte azokat a kiváltságokat, amelyek megillették a legjelentősebb településeket. 1420-tól Tirol fővárosa. I. Miksa uralkodása idején az uralkodó első számú rezidenciája, így a kialakuló Habsburg birodalom szíve volt. A XIX. században hozzácsatolták a környező településeket is, fontos hivatali és iskolavárossá és vasúti csomóponttá vált. Legújabbkori történelmében a téli olimpiák (1964, 1976) megrendezése adott lendületet a fejlődésnek. A város terjeszkedett, modernizálódott.

Az óvárosban bolyongva számtalan nevezetes helyet és épületet megkerestünk, csak itthon döbbentünk rá, hogy még ezt is, még azt is meg kellett volna keresni és nézni. Ilyen volt pld. a Diadalkapu. A Óváros minden utcája műemlék, minden épülete megcsodálni való. Csak ízelítőül: Arany Sas fogadó (alapítva 1390-ben), Várostorony, Aranytetős ház (1420-ból).

Arany Sas Fogadó

Aranytetős ház

Várostorony

Az időjárás is kedvezett a az óvárosi bolyongáshoz. Kisütött a nap, kellemes meleg lett, megélénkültek az emberek, megteltek a sétáló utcák, a kávéházak és cukrászdák teraszai. Míg nézegettük a régi városháza az Altes Rathaus az Aranytetős ház, Arany Sas fogadó, Hofburg, a Szent Jakab dóm, a Helbling haus rokokó stukkós épületét, hamar elszaladt az idő.

Tisztelt olvasó, ha nyomdokainkban szándékozol járni, feltétlen szánj egy egész napot a város megtekintésére egy jó térkép és útikönyv segítségét igénybe véve.

A campingbe visszatérve a bátrabbak még egy strandolást is beiktattak az esti programba.

1. túranap

Az előzetes tervek arról szóltak, hogy mai napon el kell jutnunk a 79 km-re fekvő - a magyarok számára ismerősen csengő - Kufstein városába. Reggeli ébredés után ebben némi kétség merült fel, mert megint eleredt az eső. Nem volt mit tenni, haladni kell! Reggelizés, sátorbontás, csomagolás (és elég későn) 10 óra 15 perckor elindultunk a szemerkélő esőben. Most örültünk igazán, hogy Hallban és nem Innsbruckban volt a szállásunk. Így 12 km-t megspóroltunk az esőben való kerekezésből. Rövid kerékpározás után megálltunk, hogy megismerkedjünk a szállásunknak helyet adó városka óvárosával, történetével, és történelmével.

Hall in Tirol: Városháza

A városkát régebben Solbad Hallnak hívták, mivel sóbányát műveltek egészen 1967-ig. Jó fekvése az inntali hajózás központjává tette, ennek köszönheti tartós gazdagságát. Egyik műemlékekben leggazdagabb és legszebb tiroli város. Az Inn felett már 1300-ban híd ívelt át. 1477-től Európa legnagyobb ezüstpénz verdéje működött itt. Középkori városképét hűen megőrizte. Nevezetessége Hasegg, vára amit a tartományi hercegek építettek 1490-1515 között. A Münztor nevű kapun át juthatunk a vár területére - finom cizellált címerpajzs díszíti. Az öregtorony a Münzerturm, a város jelképe. Itt verték a híres ezüsttallérokat.

A sóházakba halltali bányákból favezetéken eresztették le a sóoldatot, s lepárolták. Ehhez nagy mennyiségű fára volt szükség, amit az Inn felső völgyében termeltek ki és a folyón úsztatták Hallig.

A városka egyéb nevezetessége a Bányászati Múzeum, a Városháza, a Magdalena - Kapelle, a Jézus szíve apácakolostor a Jezsuita templom, és a Szt. Miklós plébánia templom.

Az óváros megtekintése után a kerékpárút felé vettük az irányt. A városka főútjára kiérve a Billa áruházig elkerekeztünk, majd a folyó felé véve az irányt a váron keresztül elértük a kerékpárutat. A hídon átkeltünk a folyó jobb partjára. Az autópályával párhuzamosan haladtunk tovább, majd 16 km után balra kanyarodva az autópálya alatt átkeltünk egy hídon a folyó bal partjára. Terfens faluba értünk. 13 óra körül járt az idő. Míg lent a folyó partján az eső szemergett, jól lehetett látni, hogy ott a magasban havazik. Ne feledjük, augusztus volt!

Pipáló hegyek

Schwaz

 

Schwaz városában megálltunk elfogyasztani az ebédünket. Háromnegyed három volt mikor tovább indultunk. Még csak 25 kilométert tekertünk aznap. Nem jutottunk messzire, mert 1 km után egy erős zápor elkapott bennünket és be kellett menekülnünk több kerékpáros csapattal együtt egy ház eresze és lépcsőháza alá. Szerencsére a szakadó eső alább hagyott így folytattuk utunkat. A látvány azonban festői volt. Az Inn-t övező magas hegyek felhőben úsztak, néha ki - ki bukkantak a felhők közül a csúcsok.

Janbach: kerékpáros híd

Eső ellen beöltözve

16 óra elmúlt amikor a Jenbachi kerékpáros és gyalogos hídnál megálltunk. Kisütött a nap. 41 kilométert tekertünk eddig. Ismét a folyó jobb partján álltunk és felcsillant a remény, hogy végre levehetjük a már nagyon utált esőkabátokat. Mint később majd kiderül hiú ábránd volt csupán. Még elméláztunk néhány pillanatig azon, hogy Magyarországon vajon mikor fognak a kerékpárosoknak ilyen hidat építeni, majd folytattuk utunkat és nemsokára az Inn egyik mellékfolyójának a Zillernek a hídján trükkös kanyarok után már murvával felszórt úton haladtunk. A távolban feltűnt 3 kastély sziluettje. Brixlegg városkában immár sokadszor átkeltünk a folyón átívelő hídon, hogy 2 km után ismét visszatérjünk a jobb partra Rattenberg városánál.

Brixlegg

A házak a tipikus inntali építkezési formákat mutatták; egyenes magas oromzatban végződő homlokzatokkal. A városka mögötti Schlossbergen áll egy várrom, amely egykor bajor határerőd volt. A folyó partján található a Szervita kolostor (ma iskola), melynek kerengőjében középen áll a templom tornya. Mint utólag már itthon megtudtuk érdemes kitérőt tenni a 4 városkapuhoz és megnézni a hangulatos főutcán, szinte a kirakatban dolgozó üvegcsiszoló művészeket. Sajnos, mivel az idő már nagyon előrehaladott állapotban volt, és az eső megint rákezdett, ekkor már csak arra koncentráltunk, hogy minél előbb sátor legyen a fejünk felett. Még 7 kilométerig volt kitartás a lányokban, amikor feladták és úgy gondolták, hogy a hátralévő 22 kilométert már nem képesek megtenni. 18 órakor Kundl városkában felszálltunk a Kufsteinbe menő vonatra. Mindenesetre tanulságos volt ez a kis vonatozás is.

Útban Kufstein felé

Kufstein felé a vonaton

Arról most nem is írnék sokat, hogy 30 percenként járnak a vonatok - éppen az orrunk előtt ment el - de a kerékpárokkal felszállni sem volt probléma. Nem kellett a csomagokat leszedni, a kalauz segített a felszállásban és kényelmes komfortos fülkében vonatoztunk, 15 perc múlva megérkeztünk Kufstein városába. Mindezt 3,9 € -ért.

Hotel Baren

A pályaudvarnál balra indultunk és átmentünk a hídon a túlsó folyópartra. A másik parton rövid kérdezősködés után jobbra irányítottak bennünket az Innpromenad-ra. Amikor elértük a körforgalmat a következő hídnál ismét visszairányítottak bennünket a folyó másik partjára. A rendelkezésünkre álló információ alapján gyanús volt a dolog így inkább visszakerekeztünk a körforgalomhoz. Most már egy másik ember segített és megmutatta a helyes irányt az ESSO benzinkút felé és nem messze onnan végre 19 órakor ráleltünk a Baren panzióra, melynek nagy udvarában volt kialakítva a camping. A megfelelő sátorhely hosszas keresgélése után, esőben, mélyen átázott talajon ugyan de felállíthattuk végre a sátrainkat. A camping felszerelése és a vizesblokk kinézete messze nem közelítette meg a halli campingét, de még éppen megfelelt. Volt melegvíz, sikerült átmelegedni, száraz ruhát venni, megvacsorázni, és reménykedtünk a másnapi jó időben. Milyen a kerékpáros élete, néha egy száraz ruha is boldogságot tud nyújtani!

2. túranap

Eső! Eső! Eső! A dézsa, amiből öntötték, még mindig nem ürült ki. A sátor ponyváján kopog az eső, erre ébredek reggel. Mit tegyünk? Menni kell tovább a következő szálláshelyre. Megázni nincs kedvünk, jó lenne Kufsteint is körbejárni. A 4 főből álló bölcsek tanácsa B tervet állít fel. A terv lényege: megnézzük a várost, majd kiderítjük, hogy hogyan és mikor tudunk Rosenheimig eljutni vonattal, majd ott döntünk a következő lépésről. Egy biztos, az estét már a Simssee campingjében kell tölteni.

 

Römergasse Kufstein vára Kufstein

Kufstein várát először 1205-ben említik, amelyet a bajor hercegek építenek. A 16. század elején kerül Ausztriához. Az erőd rettegett börtönként volt híres. Itt raboskodott egyebek között Kazinczy Ferenc, Teleki Blanka, Wesselényi Miklós, Rózsa Sándor. A várban egy 70 méter mély kutat vágtak a kemény sziklában, amely az Inn vízszintjéig ér le.

Kufstein legszebb utcája a Römergasse, amely az Inn parti házsor és a vár közé szorult, a borok utcája, ugyanis a legtöbb épületben borozó, borpince található

Délelőtt 10 óra volt mikor elindultunk a kerékpárokkal a városba. Már csak szemerkélt az eső néha egy-egy kis területen látni kék foltokat az égen. Az első teendőjük volt a lányoknak, néhány melegebb holmit venni és ha lehet akkor valami vízálló cipőt is keresni. A campingtől úgy 100 méterre van egy kisebb üzletsor - éppen nagy akciók voltak - ahol sikerült beszerezni egy bokáig érő nagyon hercig kis gumicsizmát. Most már legalább a lábuk szárazon marad. Nekünk fiúknak, akik már régi túrázók vagyunk nem voltak gondjaink a ruházattal. Ismét bebizonyosodott nem fölösleges a tartalék cipő, váltás száraz ruha. Lehet, hogy az esetek 90 %-ban fölöslegesen cipeljük, de ha szükség van rá akkor van száraz holmi.

Először az erőd hátsó részén vezető szerpentinen felkerékpároztunk, de nem tudtunk bejutni a várba, a bejárat le volt zárva. Csak elölről a siklóval lehet felmenni. A belépő elég borsos, ezért én inkább nem mentem fel, helyette elmentem a városba sétálni , vásárolni, illetve a pályaudvarra megnézni a vonat indulást. A vonat minden óra 54. percében indul és kb. fél óra alatt jut el Rosenheimbe. Dél körül értem vissza a sátorhoz, addigra a felderengő nap már megszárította a sátrat rendesen össze lehetett csomagolni.

Liftezés a kufsteini pályaudvaron

Irány a pályaudvar. A vonatjegy ára 5,7€. Kellemes meglepetés ért, mert a középső vágányhoz - ahonnan a szerelvény indult - liften lehetet eljutni, anélkül, hogy a csomagokat le kellett volna szedni a bringáról. A vonatra is fel tudtuk így pakolni a kerékpárokat. Míg a vonat ablakából néztük, hogy merre vezet a kerékpárút, amin ha nem esik az eső akkor kerékpároztunk volna, ismét hatalmas zivatar kerekedett. Most örültünk csak igazán, hogy helyesen döntöttünk, amikor vonatra szálltunk. Rosenberg vasútállomáson már verőfényes napsütés fogadott bennünket. Időközben már német földön jártunk, a vonattal átléptük a képzeletbeli államhatárt. Megint fel volt adva a lecke. El merjünk-e indulni kerékpárral, vagy vonattal menjünk a következő szálláshelyre, amit most már azt sem tudtuk hol legyen. Az időjárás miatt felborult az előre elhatározott terv. Mindent meggondoltunk, mindent megfontoltunk és úgy döntöttünk, hogy az egy óra múlva induló vonattal 8,7 € -ért elmegyünk a Prienbe, a Chiemsee fővárosába és ott újra átgondoljuk a lehetőségeket. Mire felszálltunk a vonatra ismét beborult az ég. Miközben a vonatok kerekei kattogtak - csak képletesen, mert nagyon csöndben közlekednek - ismét hatalmas zivatar tört ki. Esőisten siratta a kerékpárosokat. Fél óra után esőben szálltunk le a vonatról. A következő lehetőségek álltak előttünk: gstadti campingig 18 km kerékpározás, vagy megkeressük a campinget Prienben és ott szállunk meg. A második variációt választottuk, és rövid kérdezősködés után megtaláltuk a város szélén Prien egyik campingjét a Hoffbauer fogadóban. A recepción szerencsénk volt, mert két lakókocsi helyére engedtek sátrakat felállítani, mivel az előző napok esőzései kimosták a sátrazók rendelkezésére álló területet. Lakókocsikat már nem tudtak fogadni annyira zsúfolt volt a tábor. Míg vártunk az eső csillapodására, a recepciós megvigasztalt, hogy holnaptól már napsütéses időjárás lesz. Azon tanakodtunk, hogyan állítsuk fel esőben a sátrakat, mikor bevillant az isteni szikra. Szemben velünk volt a tulajdonos nagy garázsa amiben éppen nem állt autó. Ott összeállítottuk a sátrakat és a sarkait megragadva kivittük a helyére, így már csak a cövekeket kellet esőben leverni. Nagyon kultúrált mellékhelységek, zuhanyozók álltak rendelkezésünkre. Sikerült kimosni és megszárítani az elázott és piszkos ruhákat is. A mosógép és szárítógép használata 3-3 € volt. A lányoknak köszönhetően 2 óra múlva finom meleg, száraz és tiszta volt minden használt ruhánk. Vacsora után megterveztük a másnapi programot, ami majd korán reggel indul, amikor is a 8 órakor induló hajóval felkeressük a Herreninselen és a Fraueninselen lévő látnivalókat.

3. túranap

Korán ránk ragyogott a nap. Szó szerint, mert már 6 órakor ébresztő volt. A felkelő nap már jelezte jöttét a Chiemsse-t körülölelő hegyek mögül, igaz a hőmérő higanyszála 7 celsius fokot mutatott. A campingtől 5 km re van a hajóállomás. 8 órakor ott voltunk Prien - Stock kikötőjében, hogy áthajózzunk a szigetekre. A kerékpárokat egymáshoz és egy korláthoz láncoltuk. Külön díj ellenében bizonyos hajókon át lehet vinni a szigetre, de csak külön gondot jelentett volna, mert ott nem nagyon szabad kerékpározni. A hajójegy ára 7 €, ami a visszautat is magában foglalja. A Herreninselre való kikötés után 2 km sétával lehet elérni a kastélyt. Minden elágazásnál kis tábla jelzi az oda vezető utat. Van külön téli és nyári útvonal. Hogy mi a különbség azt nem sikerült kideríteni. Az első csoport idegenvezetésének ideje úgy van kitűzve, hogy a kikötőből kényelmesen oda lehet érni. A kastély belépő ára 7 €. Az első idegenvezetés 9 óra 15 perckor indul.

Herreninsel

Herreninseli kastély

A sziget területe 250 hektár. Itt építtette II. Lajos bajor király versailles -i mintára a kastélyát, ami sosem készült el teljesen, mert közben az államkincstár kiürült. Az 1870-es években készültek el a tervek, és az építkezés 15 éven át tartott. A valóságtól elrugaszkodott király nem fogta vissza fantáziáját, a kastély ugyanis fényűzőbben berendezett mint a franciaországi eredeti. Az oszlopos előcsarnok márványpadlóján carrarai márványból készült váza áll, a király kedvenc jelképével, a bronzból és áttetsző zománcból alkotott pávákkal. A tükörterem közel 100 méter hosszú, márványoszlopai mentén fából faragott aranyozott, és csiszolt üveggel díszített kandeláberek állnak. A porcelánteremben az asztal, a vázák, az órák, és a gyertyatartók meisseni porcelánból készültek.

II. Lajos zárkózott természete révén a fővárostól elvonulva pazar kastélyaiban élte életét. Különösen zenei előadásokban gyönyörködött. Richard Wagnert udvarában tartotta és egymaga hallgatta udvari operájának előadásait. 1886-ban kitört rajta régóta lappangó őrültsége. Az uralkodó család tagjai és a kormány hivatalosan is megállapította a király elmebaját, orvosi felügyelet alá helyezték és Luitpold hercegre ruházták a régensséget. A király látszólag beletörődött a sorsába, de 1886-ban egy séta közben a starnbergi tó hullámaiba vetette magát, hol a segítségére siető orvost is magával rántva mindketten halálukat lelték.

A termek látványa mellett a szavak kifejezőereje eltörpül. Természetesen sehol nem lehet a termekben fényképezni, a kijáratnál azonban gyönyörű fotókat, képeslapokat, leporellókat és ajándéktárgyakat lehet vásárolni. A kastély parkja is pompás látványt nyújt. Minden félórában 15 percre beindítják a szökőkutakat. Hosszú sétákat lehet tenni a hatalmas parkban, a kastélybelépővel meglátogatható a II. Lajos Múzeum és az Öreg Kastély. A sziget látnivalóinak körbejárása után ismét hajóra szálltunk, hogy átmenjünk a következő szigetre Fraueninselre.

A szigetekre tartó hajó

Fraueninsel

Az apácák szigetén lévő bencés apácazárdát a nyolcadik században alapították. A krónikák szerint elődeink kalandozását jelentősen megsínylette. A mai zárda gimnáziumában bencés apácák tanítanak.

A sokkal kisebb sziget körbebarangolása után a képen látható nagy kéményű hajóval, Gstadt érintésével, visszahajókáztunk Stockba. Most már nem volt ilyen elhagyatott a kikötő, mint reggel. A kerékpárok természetesen megvoltak azon a helyen ahol összeláncoltuk őket. Ezt a megoldást még többször alkalmaztuk az út során amikor nem akartunk kerékpárral városnézést tartani. A ragyogó idő arra serkentet bennünket fiúkat, hogy a város illetve a szigetnézés után egy kicsit kerékpározzunk is. A lányok ott maradtak a hajóállomáson, mi pedig pótlandó az elmaradt kilométereket úgy határoztunk, hogy elkerékpározunk Gstadtba oda és vissza 34 km. Az első 2-3 kilométert aszfaltúton, majd kövezett utakon haladtunk, az Uferweg táblákat követve. Néha árnyakat adó fák alatt máskor pedig a mezőn vezető úton tekertük a pedálokat. Egy óra kerékpározás után 5 óra körül érkeztünk a faluba. Ha már itt voltunk akkor megkerestük a campinget, ami a kikötőbe vezető útnak, egy jobbról nyíló utcájában, egy kis domb tetején van. Utólag megállapítottuk, hogy jobban tettük, mikor az előző nap nem kerékpároztunk ide, mert a nehéz csomagokkal csúszós utakon, dombra fel, dombról le, nem lett volna jó választás. A vonatozás után ez már a második helyes döntésünk volt ami beigazolódott. Visszafelé, a campingbe vezető úton a Penymarketbe még bevásároltunk a vacsorához és másnapi reggelihez. Szép csendes este köszöntött ránk, de az előző napok esőinek hatására hűvös volt az éjjel.

4. túranap.

Reggel 9 celsius fokot mutat a hőmérő. A mai célállomás Wasserburg az egyetlen hely utunk során ahol szállodában fogunk megszállni. Indulás háromnegyed 10-kor. Chiemsee-től visszafelé, míg eljutunk ismét az Innradwegre, most módunkban van bejárni azokat a szakaszokat, amelyeket kihagytunk az eső miatt és vonattal tettük meg az utat. A campingtől a vasútállomás felé indultunk, majd az előző napi Gstadtba vezető utat követtük úgy a 7. kilométerig. Itt jobbra mutató tábla jelzi az Uferwegen vezető utat. Mi egyenesen mentünk tovább, míg elértük az országutat, majd a vasúti sín alatt felkapaszkodtunk az emelkedőn Rosenheim felé. Rimstig faluban a körforgalomnál tábla jelzi, hogy Rosenheim 19 km. Egy rövid szakaszon a közúton haladtunk, de hamarosan már a kerékpárúton, szép hosszú lejtőn gurultunk egészen Mauerkirchen határáig. Nemsokára egy tábla mutatta az utat balra, amire az volt kiírva, hogy Simssee. Mikor már a 11. kilométert tapostuk egy nagyon meredek 1200 méter hosszú emelkedő kezdődött. Aki már járt a Bükkben a mályinkai emelkedőknél annak mond valamit az, hogy a mályinkai emelkedő piskóta volt ehhez képest. Hol tolva, hol meg pedálozva, de legyűrtük ezt az akadályt is. Simssee-t elérve elnéztem valahol az utat mert felmentünk a domboldalra és ott kerekeztünk jó darabon, mígnem az tűnt fel, hogy körbejártunk, már mintha egyszer jártunk volna itt. Rövid kérdezősködés után ráleltünk a helyes irányra és a térkép segítségével 30 km megtétele után ismét Rosenheimben az Inn folyó hídjánál álltunk, most már az Innradweg táblát követve kerékpároztunk ismét. Az Inn folyóba torkolló patak hídján átkelve a folyóparton vezet a murvás kerékpárút. A 43. kilométernél erőmű köti össze a folyó két partját. Balra kicsit eltávolodva a folyótól két patak hídján is át kellet kelni, hogy aztán jobbra fordulva visszatérjünk az Inn bal partjára, tábla jelzi, hogy Wasserburg 14 km. Újabb 5 km után átkeltünk a folyón átívelő hídon. Ismét aszfaltozott úton gurultak a kerekek. Rövidesen egy 1 km hosszú kanyarokkal tarkított meredek emelkedőn találtuk magunkat, majd egy hosszabb lejtő és ismét emelkedő következett. Ez a hullámvasút eltartott egészen a Wasserburgba vezető országútig, itt egy tábla jelezte a városba vezető lehetséges útvonalakat.

Útban Wasserburg felé

Wasserburg: Brucktor

61 km megtétele után a Brucktor alatt kerékpározva fél ötre megérkeztünk az Inn kanyarulatába fekvő városka szívében álló, Paulaner hotelbe. A szálló alagsori folyosóján számos kerékpár parkolt, úgy tűnt, hogy a kerékpáros turisták egyik kedvenc szálláshelyén sikerült előzetesen még itthonról szállást foglalnunk. Miután elfoglaltuk szállásunkat, szusszantunk egyet majd elindultunk felfedezni a várost. A belváros minden háza egy-egy fotótéma volt.

Hotel Paulaner

A városba bevezető út felett átívelő Brucktort 1470-ben építették. A Bruckgasse 25. szám alatti egykori Hercegi vámház a város legrégebbi építménye, a XIV. századból származik. A Marien platzon álló a szállásunknak is helyet adó hotel a tér legszebb épülete, amit rokokó stukkókkal díszítettek. Vele szemben áll a városháza, amit három gótikus, oromfalas polgárház egybeépítésével 1458-ban alakítottak ki. Sajnos a harmadik, a Táncház, 1874-ben leégett. A gótikus Frauenkirche torony eredetileg őrtorony volt, ehhez építették hozzá a templomot 1324-1386 között. A Herrengasse számtalan árkádos polgárháznak ad helyt. Ezek közül kiemelkedik a 15. szám alatt álló Kanonokház. A vár a városnak egykori nevet adó vízivár 1220-ban alapítású. A nagy együttesből csak három épület maradt meg. A Burgkapelle, a Tized ládájának nevezett magtár és maga a középkori vár.

A sétától és a fotózástól kimerülve jól esett újra ágyban párnák közt megpihenni és a tv duruzsolására elaludni.

5. túranap

Reggeli közben (benne foglaltatik a szállás árában) a lányok úgy döntöttek, hogy nincs kedvük a hegyek között átvágni, inkább lerövidítik az utat és vonattal előremennek ahol már nem vár rájuk nagyobb emelkedő. Mivel Wasserburgban nincs vasútállomás Gábor barátom elkísérte őket az 5 km-re lévő Krost nevű faluba, ahol egy óra várakozás után fel tudtak szállni a vonatra. Addig én kitartóan vártam, hogy visszaérjen humanitárius küldetéséből. 10 óra elmúlt mikor ketten útnak indultunk. Bemelegítésnek a Wasserburgból kivezető közúton, a híd után egy 1,6 km hosszan elnyúló 1/1 fokozatban leküzdhető emelkedő izzasztott meg bennünket. A domb tetején egy Lidl áruház van. A 4. megtett kilométer után kiértünk a természet ölére. Erdők, mezők, apró, néhány házból álló települések között kanyargott a hullámos terepen vezető aszfaltozott út.

Erdőben

A kaptatók próbára tették állóképességünket de a táj szépsége kárpótlást nyújtott, néha azért sikerült gurulnunk lefelé. Kétségtelen, hogy a lányokkal nehezebb lett volna átverekedni magunkat a hegyen. Szerencsés döntés volt a részükről, hogy kimaradtak ebből a szakaszból.

Fél 12-kor 20 kilométerrel a hátunk mögött megérkeztünk Gars Bahnhof nevű faluba ahol a lányok csokival a kezükben vártak már bennünket. Itt vasúti pályaudvaron tartottuk az ebédszünetet. Utunk eseménytelenül telt Jeffenbachkig, mígnem egy táblára hagyatkozva a térképet nem figyelve az alternatív kerékpárútvonalra tévedtünk. Ennek az lett a következménye, hogy folyópart helyett bekerekeztünk a hegyek közé és jó kis meredek kaptatókat kellett megmásznunk, mikor is kiértünk Kraiburg városkánál és a hídon keresztül sikerült visszakeverednünk az eredeti kerékpárútra. Következő nagyobb település Mühldorf volt, itt kitérőt tettünk a belváros felé. A városka főtere éppen fel volt túrva, így csak egy gyors rövid városnézést iktattunk be a programba,

Tögingnél szándékosan elhagytuk a kerékpárutat, hogy ne kelljen a földúton kerékpározni, a közúton haladtunk tovább. A vasúti felüljáró után jobbra kell kanyarodni és ismét kerékpárúton lehet pedálozni. Igaz, ezt a kerékpárutat nem jelzi a térkép, de hamarosan csatlakozik az eredeti, térképen jelölt úthoz. Rövidesen visszakanyarodik a kerékpárút a folyó mellé, de előtte még egyet keveregtünk a most épülő autópályán mire sikerült megtalálnunk a helyes utat. Az aszfaltozott út murvásra váltott. A folyóparton tábla jelezte Perach nevű falut. Itt muszáj volt letérnünk az útról, mert aznap még nem sikerült vásárolnunk. Délután fél hatot mutatott az óra és félő volt, hogy ha itt sem sikerül vásárolni akkor vacsora nélkül maradunk estére. Szerencsére találtunk egy nyitva tartó Spar üzletet megfelelő kínálattal. Vásárlás után már csak 6 kilométert kellett tekernünk, amikor megérkeztünk az egy-két házból álló Queng nevű településre. Az óra fél hetet mutatott és 81 kilométert tudhattunk aznap a hátunk mögött.

Queng campig 1 Queng camping 2. Queng camping 3.

A camping tulajdonképpen egy parasztgazdaságban van, ahol a kert egy részét kialakították sátrak és lakókocsik fogadására, megfelelő és kultúrált vizesblokkot, konyhát, és étkezőhelyeket hoztak létre. A környezet is nagyszerű, az út túlsó oldalán egy kis tavacska található ahol fürdeni is lehet. Sátorállítás után a kellemes környezetben, a szabadban felállított étkezőhelyen vacsorázva az ott sátrat verő hazai kerékpárosakkal társalogva múlattuk a napból még hátra lévő időt.

6. túranap

Előzetes terveink úgy szóltak, hogy ezen a napon 92 kilométert kell letekerni és estére Passauba érünk. Az előző napok tapasztalata alapján már lehetett látni, hogy ez nem fog menni, így csak Obernbergig gondoltuk a mai távot teljesíteni és az ottani campingben szándékoztunk az éjszakát eltölteni. Ennek több előnye is volt. Egyrészt megkíméltük magunkat egy nagyon nehéz naptól, másrészt több időt tudtunk nézelődésre fordítani, és mint délutánra kiderült helyesen döntöttünk, mert Braunauban nagyon sok időt eltöltöttünk városnézéssel így már nem is tudtunk volna Passauig eljutni aznap.

Inn

Markt nevű falu után ismét murvás út volt kijelölve kerékpárútnak. Úgy döntöttünk, hogy az első adandó helyen elhagyjuk a kerékpárutat és a kisforgalmú közutakon megyünk Braunau városába. Stammham, Ritzing, Machendorf, Simbach nevű falukon keresztül jutottunk vissza az Inn partjára, majd a hídon keresztül átlépve a képzeletbeli határt ismét osztrák földön jártunk, Braunau városában. A harang éppen, hogy elkongatta a delet amikor megérkeztünk a főtérre. Az itt található információs centrumban térképeket, prospektusokat lehet kérni. A kerékpárokat összeláncoltuk az összes nálunk lévő lánccal, lakattal, majd elindultunk városnézésre. Egy idő után szétváltunk és külön - külön jártuk a város utcáit.

Braunau: Városháza Braunau: Főtér Burghausen: Stadtturm

Braunau Ausztria egyik legszebb műemlékvárosa. Az Inn alsó völgyének központja. A régi városfalak szinte teljes épségben állnak, az Inn illetve a Ringstrasse felől jól láthatóak. A Hosszú keskeny főtér árkádos házai egy tűzvész következtében 1874-ben sokat veszítettek középkori jellegükből de mai állapotukban is jól mutatják a város 1260 óta tartó gazdagságát. Ezt a gazdagságot a sókereskedelemből származó bevételeinek, valamint a kendők és abroszok gyártásában jártas szorgos polgárainak köszönheti. A Hercegi vár a régi várnegyed legrégebbi épülete. 1400-ból származik. Említést érdemel és megtekintésre érdemes várban található Bezirksmuzeum, Kórháztemplom, Palm emlékmű, és a városka minden utcája, tere épülete amit külön nem is említek.

A sok látnivalóba annyira belefeledkeztek a túratársak, hogy mikor előkerültek már igen előrehaladott volt az idő. Jócskán elmúlt délután 4 óra és még közel 30 km volt előttünk. Hogy még fokozni lehessen a feszültséget, kiderült, hogy elhagyták az egyik kerékpárlakat kulcsát. Hogy fogunk így továbbmenni? Szerencsére a szemben lévő sportboltban ki tudtak segíteni egy fűrészlappal minket, amivel nagy nehezen sikerült lefűrészelnünk a lakatot. Mindeközben számtalanszor megkérdezték, hogy a mienk e a kerékpárok.

A következő kilométereket a folyóval párhuzamosan haladva hol aszfaltozott úton, hol pedig murvás szakaszon kerékpározva tettük meg. Obernburgot elérve a campinghez jobbra kellett kanyarodni a közútra, hogy aztán 1500 méter hosszú emelkedő után ismét egy jobb kanyarral megérkezzünk a Panoráma campingbe. A nevéből gondolhattuk volna előre hogy valahol a hegy tetején lesz. Mire megérkeztünk 18 óra 45 percet jelzett az órám és csak 54 kilométert tekertünk ezen a hosszúra nyúlt napom.

7. túranap

Eljött a kerékpártúra utolsó napja is. Már csak egy kőhajításnyira voltunk Passautól. A változatosság kedvéért ismét esőre ébredtünk. Reggeli után a sátrakat kénytelenek voltunk vizesen elpakolni. Szerencsére a csapadék intenzitása csökkent, de azért könnyen elérhető helyre raktuk az esőkabátokat. Nem gurultunk vissza a kerékpárútig, hanem a campingnél balra fordulva kikerültük az előző napi emelkedőt és ezen az úton kerekeztünk be a faluba. A falu közepén remek kilátás nyílik a folyóra és a vízi erőműre.

Obrnbergi panoráma  Obernberg: Városkapu Obernberg: Patika ház

Rövid főtéri szemlélődés után ismét nyeregbe pattantunk és tapostuk a pedálokat. A eső hol éppen szemergett, hol éppen szünetelt. 6,5 km-nél egy nemrégiben épített fahídon kell átmenni a lápos terület felett és nem sokkal utána a 7. kilométernél pedig pihenőpadok találhatók a kerékpárút mellett. Az utolsó napig szerencsére nem volt defektünk, úgyhogy a sors szeszélye folytán ezt is ki kellett most próbálnunk. A 12. kilométer után Gábornak sikerült egy kaviccsal lyukat szerezni a kerekébe. Természetesen a hátsóba, ha már lúd legyen kövér. Jellemzően módon többen is megálltak, hogy tudnak e valamiben segíteni. Szerencsére felkészültek voltunk az ilyen esetekre is, így csak időveszteséget okozott de nem akadályozott meg a továbbhaladásban ez a nem várt pihenő. A 20. kilométernél az út szélén egy a térkép állttal nem jelzett csak kerékpárosok részére szolgáló camping mellett haladtunk el.

Még néhány (10) kilométer és megérkeztünk Passau tőszomszédságában fekvő, sajtgyártásáról (Schardinger) és a sörgyártásáról (Kapsreiter) nevezetes városkába Schardingba. Az út mentén az egyik ház falán vannak feltüntetve az Inn évszázados rekord vízállásai. Mi csak átrobogtunk a városon, de utólag az összegyűjtött prospektusokat tanulmányozva, érdemes megállni és körülnézni. Innentől már szorosan a folyó jobb partját követtük egészen Passauig. Az idő is javulni kezdett és mire fél egykor megérkeztünk Passauba, kisütött a nap. Az Inn és az Ilz találkozásánál lévő parkolónál volt megbeszélve a találkozó a mikrobusszal, ahol már finom hazaival vártak bennünket és rövidesen hatalmas terülj - terülj asztalkámat varázsoltunk a parkolóba.

Passau! Ez az a város amivel nem lehet betelni. Akárhányszor jár ott az ember mindig lenyűgözi a város érdekessége és szépsége. Éppen a kölni katolikus ifjúsági találkozót megelőző rendezvény volt a városban mert mozdulni sem lehetett a tömegtől az utcákon. Elsőnek a Weste Oberhaus -hoz mentünk fel (a sokadik alkalommal most először autóval), majd az autót leparkolva jártuk körbe az óvárost, a folyók partját a passaui St. Stephan Dóm-ot, a Gizella magyar királynő nyughelyéül szolgáló templomot, megcsodáltuk a három folyó találkozását, és mire feleszméltünk a látottakból, délután 17 óra volt. Irány Magyarország! A hazafelé vezető út, váltott vezetéssel egy nagy vágta volt. Budapesten pontban éjfélkor szálltam ki a kocsiból, a többiekre még néhány óra autózás várt amire hajnalban megérkeztek Mohácsra.

Ismét bejártuk Európa egyik nagy folyójának völgyét. Megismerkedtünk Ausztria és Németország újabb csodálatos látnivalóival, hogy még erősebb késztetést érezzünk arra, hogy ne hagyjuk abba ezt a nagyszerű időtöltést. A következő tervek már formálódnak a fejekben, már csak megvalósításuk van hátra.

A bevezetőben leírt mottóhoz tartva magunkat: NYEREGBE!