Az elmúlt napokban nem csak hivatalosan vettünk búcsút a nyártól. Beköszöntött az igazi ősz, a sárga, a vörös és a zöld ezer színében pompázó erdei kirándulások időszaka. Az időjárás is komorabbik arcát fordította Rám-szakadékot felkeresni szándékozók felé. Azonban a túra napjára kisütött a nap. Az aggodalom, hogy járható lesz e majd a szurdok, feleslegesnek bizonyult. Dömösről indultunk, hogy az összeszűkülő, olykor merőleges sziklafalak között kiránduljunk. A Rám-szakadék természeti adottságai miatt egyike a legnehezebben járható magyarországi jelzett turistautaknak. A kirándulók hosszú ideig a kihelyezett láncokba kapaszkodva tudták csak végigjárni a völgyet. Az évek során azonban ezek a láncok elhasználódtak, a szakadékban való túrázás veszélyessé vált. A Pilismaróti Erdészet 2005-ben fejlesztést hajtott végre, amely során a nehezen járható szakaszokon rozsdamentes anyagból készült létrák és kapaszkodó korlátok, kőbe vájt belépők lettek kialakítva nagyban megkönnyitve a kirándulók dolgát. A fejlesztések közé sorolhatjuk a Rám-szakadék hivatalos honlapját, ahol naprakész információkat és jótanácsokat találunk a szakadék megközelítéséről és járhatóságáról.
A zöld jelzésen haladva az első kilométerek a Malom patak völgyében kellemes erdei sétának bizonyultak. Gyorsan magunk mögött hagytuk a Szentfa kápolnát és a réten kialakított pihenő helyet, majd a Rám-szakadék alsó pihenőhelyét. Ahogy szűkült a völgy a gyönyörű erdőkép helyett egyre inkább a Rám-szakadék egyedülálló, vízmosta sziklafalai és a kapaszkodó létrák melletti vízesésekre irányult a figyelemünk. A szakadék mélysége több helyen meghaladja a 35 m-t, míg szélessége helyenként a 3 m-t sem éri el. A szurdokban összességében 112 m-es szintkülönbséget kell leküzdeniük a túrázóknak. Fölfelé haladva önkéntelenül is magával ragadott bennünket a szurdokvölgy páratlan hangulata. A szurdok kezdetétől a sziklamederben állandóan csörgedezik a víz, amely nagyobb esők idején patakká duzzadhat. Köveket, sziklákat, kidőlt fák feldarabolt tuskóit kerülgetve, létrákon mászva, korlátba kapaszkodva tettük meg a kb. egy kilométeres utat. A Rám-szakadék felső végén padokkal, asztalokkal felszerelt pihenőhely várja az esetleg elfáradt turistákat. Mivel a Rám-szakadék haladási iránya lentről felfelé van kijelölve a visszafelé vezető utat a sárga jelzésen a Lukács-árokban tettük meg. Végig lejtmenetben könnyedén sétálva kora délután értünk vissza Dömös polgármesteri hivatala elé, kiindulási pontunkra.
Itt van az ősz, itt van újra,
S szép, mint mindig, énnekem.
Tudja isten, hogy mi okból
Szeretem? de szeretem.
Kiülök a dombtetőre,
Innen nézek szerteszét,
S hallgatom a fák lehulló
Levelének lágy neszét.
(Petőfi Sándor: Itt van az ősz, itt van újra)
2014.10.25
Kirándulás a Kevélyeken
Kellemes őszi időben Budapest északi határából Békásmegyerről a piros kereszt jelzésen haladva indultunk a Nagy-Kevély csúcsát meghódítani. A lakótelep árnyékában a budai hegyvidék lábánál húzódik meg a XVIII. század egyik régi sváb települése Békásmegyer - Ófalu (egykor Krottendorf). Útközben jól láthattuk, hogy a falu régi településszerkezete a mai napig megmaradt. A falu telkei jellegzetes svábelosztású nadrágszíj telkek, ahol szőlő- és gyümölcstermesztés folyt. A házak előtt dió, akácfák állottak. A hátsó udvar irányában a gazdálkodás épületei és eszközei láthatóak.
A várost magunk mögött hagyva hamarosan rajtszámmal ellátott a turisták, futók sokasága között találtuk magunkat. Mint kiderült egy nagy sport áruház is erre a napra hirdette meg a sokakat megmozgató túranapot, közel azonos útvonalon. Az egyre távolodó várostól folyamatosan emelkedve az Ezüst-Kevély köves hegyoldal nem kevésbé köves turistaútján kényelmes tempóban hagytuk magunk mögött a kilométereket.
A Kevély-hegy lejtőit a török hódoltság után letelepedett szerb lakosság "kovily"-nak nevezte el, ami árvalányhajat jelent. Szerb nyelvterületen így nevezik azokat a hegyoldalakat, amelyek legeltetésre alkalmatlanok, és csupán árvalányhaj terem rajtuk. A "kevély" szó Faludi Ferenc nyelvújító leleménye és a "kovily" csak a 19. században lett kevély.
Útközben egy-egy kilátópontról pillantást vethettünk a lábunk előtt elterülő Pilisborosjenő házaira mígnem felértünk a Nagy-kevély 534 méter magasan álló csúcsára. A csúcson nagyon sokan voltak. Mindenki megállt pihenni a következő kilométerek előtt, és hogy egy pillantást vethessen a lent elterülő tájra. A távolban feltűntek Pilisborosjenő, Üröm, Csobánka, Solymár, Pilisvörösvár házai, a Házi-réti horgásztó, az "Egri vár" maradványai és szemünkkel követhettük a még előttünk álló útvonalunkat. A szokásos csoportkép elkészítése után megkezdtük az ereszkedést a Kevély-nyeregbe. A Kevély-nyereg több turistaút találkozási pontja, ahol egykor hátizsákban felhordott építőanyagokból, kétkezi munkával épített turistaház állott. A rendszerváltást követően azonban lelkiismeretlen emberek felgyújtották. A romokat már elbontották és pihenőhelyet alakítottak ki a helyén. Itt elváltunk az eddig velünk együtt haladó versenyzők egy részétől. A többség a Kis-Kevély felé vette az irányt, mi és a rövidebb távot bejáró "kirándulónaposok"az "Egri vár" felé ereszkedtünk, miközben elhaladtunk a Szódás-barlang előtt. A völgyben forgatták a Várkonyi Zoltán rendezte Egri csillagok című filmet 1968 ban. A vár maradványai kedvelt kirándulóhely, köszönhető annak is, hogy kisgyerekekkel, akár babakocsival is megközelíthető borosjenő felől. Most is sokan eljöttek és az erre járóknak középkori fegyver és harci bemutatóval kedveskedtek a túranap szervezői. A túra javát magunk mögött tudva a Teve-szikla felé tartottunk. A Nagy-Kevély csúcsa alatt fekvő Teve-szikla a nevét a dolomit kőzetből álló teve formájú szikláról kapta. (lásd a fényképet). A "tevét" elölről, hátulról, felülről és oldalról filmezve, lefényképezve a Köves-bérc felé vettük az irányt. Hamarosan elértük Pilisborosjenő szélét. A kirándulónaposok a falu középpontja felé fordultak, az utolsó pecsételő helyre, miközben mi az NMHH turistái a kék jelzést követtük a Köves-bércen át, hogy a valóban köves úton a bércre kapaszkodjunk. A sárga a vörös és a zöld színben pompázó avaron lépdelve érkeztünk vissza a "civilizációba" Pilisborosjenőre. Innen kék busszal és 12 kilométerrel a lábunkban jutottunk vissza a fővárosba kora délután.
Áprily Lajos: Biztatás
Hagyd ott a várost. Csend-övembe jöjj,
hagyd ott az ingerült és hetyke szókat.
Itt fákat, felhőt, forrást üdvözölj,
s hallgasd a zengő, mámoros rigókat
