A Dróthuszárok őszi-téli gyalogtúrái nagyszerű alkalmat biztosítanak arra, hogy tavaszig a következő kerékpártúra szezon kezdetéig, a szükséges erőnlétet megtartsuk és egyben kiváló lehetőség nyújt a csapatépítésre is. Gyaloglás közben a tempó lassabb, kényelmesebb, nem kell annyi mindenre figyelni menet közben, mint kerékpározás alatt. Így több idő jut egymás megismerésére, beszélgetésekre  a csapatszellem elmélyítésére.

Pilisszentkereszt, buszmegálló 2015. január 17. 9:20 perc.
Előzetesen 18 fő jelezte részvételét az idei esztendő első gyalogtúrájára.  Az utolsó pillanatban azonban négyen beteget jelentettek illetve előre nem látható okokra hivatkozva nem csatlakoztak hozzánk. Kollégák, családtagok, barátok, ismerősök alkották a csapatot. Volt, aki HÉV-vel, majd Pomázról busszal érkezett a találkozási pontra, míg mások autóval érkeztek Pilisszentkeresztre. Rövid ismerkedés és kölcsönös bemutatkozás után a Kék jelzést követve a Dera-szurdok felé vettük az irányt. Alig sétáltunk 1 kilométert és máris eltűntek a házak, elkezdett szűkülni és mélyülni a völgy. A Pilis leghosszabb folyója, a Dera patak, hosszú völgyet vájt magának a hegyben.  A Dera szó maga is rést, szakadékot jelent. A Pomázon élő szerbek adták ezt a nevet a pataknak és egyben a völgynek is. Maga a szurdok kb. egy kilométer hosszú, ahol a látogatót végigkíséri a patakban csobogó víz, mint egy aláfestő zenéje a túrának. Túlzás nélkül mondhatjuk, hogy lélegzetelállító szépségű a környék. Minden lépésnél megállhat a vándor, hogy fényképezzen, filmezzen, vagy csak egyszerűen gyönyörködjön az őt körülvevő természetben. A mederben kis bukók és vízesések, a víz által simára koptatott sziklaformák találhatók. Romantikus hangulatú fahidakon vándoroltunk a patak egyik partjáról a másikra, oda és vissza, a bal partról a jobb partra. A szurdok végén, egy hatalmas réten a most már csendesen folydogáló patak partján, amely autóval is megközelíthető, pihenőhelyet és szalonnasütőket alakítottak ki. Így azok az "autós turisták" is élvezhetik a természet közelségét, akik csak néhány métert képesek elszakadni az autójuktól. A túraútvonal következő szakasza nem volt olyan látványos, mint a kezdet. A hatodik kilométer megtétele után elhagytuk eddigi vezérfonalunkat a kék jelzést, hogy a zöld sávot kövessük a következő szakaszon. Rövidesen elértük a Csobánka határában található gyógyító forrást, melynek neve Szentkút.

A forrásnak gyógyító híre volt: Lázkutacska, Fieberbründl volt a neve. Egy Mária-jelenés után kapta a Máriakút, Szentkút nevet. A legenda szerint 1842-ben a Pilis erdőségében egy nyáját legeltető pásztornak megjelent Mária egy forrás közelében lévő mocsaras helyen. A látomás után a falusiak ivásra és mosakodásra használták a forrás vizét, s a víztől többen csodálatos módon meggyógyultak. A zarándokok ma is felkeresik a forrást, vizéből isznak, fájó tagjaikat, főleg szemüket mosogatják. A XIX. század közepén egy budai és egy pesti német asszony kápolnát építtetett a forrásnál, amit Sarlós Boldogasszony ünnepén áldottak meg. A nyitott forrás fölé a XX. század elején lourdes-i barlangot emeltek, amelybe hamarosan sok hálatábla került az első világháborús katonákért. Itt áll a szerbek keresztje is. Ezen egykor Illés próféta képe volt látható, akinek ünnepén szívesen látogattak ide.

A kápolnát az 1930-as évek végén átépítették.Rövid pihenőt tartottunk, mintegy erőt gyűjtve a hamarosan elkezdődő kapaszkodó szakaszhoz. Akinek elfogyott az ivóvize, itt pótolhatta azt forrásvízből. Előkerült a táska aljáról a dióból készült "háziszőttes" is mintegy lélekmelegítőnek és kedv fokozónak. A Hosszú-hegyre felkapaszkodva vezetett tovább a kirándulás útvonala. Itt láthattuk az útvonalon először, a decemberi ónos eső okozta károkat, azonban a kijelölt útvonalat az erdészet munkatársai már megtisztították és járhatóvá tették. A gerincre felérve remek kilátás tárult a vándor elé. Messzire ellátni a kilátópontokról. Alattunk terült el Pilisszántó, Pilisvörösvár, Solymár és a távolban a párába burkolódzó Kevélyek csúcsai. A gerincen végiggyalogolva a hegy másik oldalán leereszkedtünk a Som-hegyi turistaházhoz vezető elágazásig. Amint a turistajelzéseket ismerők tudják, a festett kocka turista jel, turistaházhoz vezető utat jelent. Ezt követve jutattunk el a Som-hegyi kulcsos házhoz. Az elmúlt évben adták át az osztráki színvonalú - talán egy kicsit jobb is - kulcsos házat, ahova előzetes jelentkezés esetén nagyobb létszámú csoportokat is fogadnak. Autóval is megközelíthető, de a falu gyalogosan is csak 20 percre van. A Som-hegy piknikező padjainál elidőzve már csak egy rövid séta volt hátra. A turistajelzésről letérve toronyiránt közelítettük meg Pilisszentkeresztet. Ezzel felébresztettük a környék összes kutyáját, akik, riadóláncot alkotva, örömüknek ugatással adtak hangot, jelezve érkezésünket, de lehet hogy csak mérgesek voltak az idegenekre, akik megzavarták csendes pihenőjüket. Egy szó, mint száz 14:30-ra visszaérkeztünk a kiindulási pontunkra. A teljes út megtétele 16 km hosszú volt. Remek kirándulás volt, nagyszerű kollégákkal, barátokkal, túratársakkal. Remélem, hogy a legközelebbi túrára még többen húznak bakancsot és velünk tartanak, mert KIRÁNDULNI JÓ.