Az ismert filmcímet: "Ha kedd, akkor, Belgium" kicsit átalakítva, ha Pünkösd, akkor, kerékpártúra mottót használhatnám, hiszen már lassan megszokottá vált, hogy a pünkösdi ünnepeken barátok, kollégák, ismerősök elmegyünk egy többnapos kerékpártúrára. Ebben az évben a kíváncsiságunk és jó sorsunk a Bükk fennsíkra és annak környékére vezetett el bennünket.

A Bükk hazánk -domborzati szempontból- egyik leglátványosabb vidéke. Gyönyörű erdőkben, "égbetörő" csúcsok, hosszú lejtők és emelkedők, fehér mészkősziklákkal övezett utakon tekertük a pedálokat a Bükki Nemzeti Park területén. A fák törzsére és egyéb tereptárgyakra festett különböző színű kerékpárjelek szegélyezik az útvonalat, összekötve a hegység legszebb pontjait.

Kerékpártúránk Budapestről indult, ahonnan 2 személyautóval és egy, a kerékpárok java részét szállító mikróbusszal indultunk kora reggel Bánkútra, és tíz mindenre elszánt kerékpártúrázóval. Elképzelésünk szerint legkésőbb 10 órára megérkezünk Bánkútra és csillagtúra szerűen bejárjuk a fennsík egy részét a két nap alatt, a legszebb, leglátványosabb pontokat érintve. Ilyennek gondoltuk az Olasz kaput, a szigorú természetvédelmi védelem alatt álló Nagy-mezőt, a Kalapati pihenőnél található Millenniumi kilátót, Szilvásváradot, a Fátyolvízesést, az Újmassai Őskohót, Lillafüredet, és a lillafüredi barlangok egyikét.

A turistaház kívülről nagyon rendezett képet mutat, de belülről nagyon sok kívánnivalót hagy maga után. Olyan érzése támad az embernek, hogy a legfontosabb, hogy minél többen elférjenek benne, mindegy, hogy milyen körülmények között. Mindegy, egy éjszakát el tudtunk aludni benne, de legközelebb nem valószínű, hogy ott fogunk megszállni. A választás azért esett erre a helyre mert a bejárni kívánt útvonalak középpontjában fekszik és azt gondoltam, hogy ez a legjobb megoldás. A gondolat jó volt csak nem számoltam a körülményekkel.

Delet mutatott az óra mikor elindultunk az előttünk álló közel 60 km megtételére. A turistaháztól visszakapaszkodtunk az aszfaltozott, amúgy elég rossz minőségű útra, hogy balra fordulva még egy kilométert menjünk felfelé. Mígnem elértük a bánkúti Fehér Sas Panziót. Innen a fákra festett sárga kerékpár jelet követve gurultunk a 4 kilométerre található Nagy-mezőre. Ez a nevéhez híven valóban egy nagy mező, innen ágazik el számtalan kijelölt kerékpár és turista út. Szigorúan védett természetvédelmi terület, ahol tüzet rakni tilos, virágot szedni és sátrazni sem szabad. Vízszintben gurulva, néha kisebb emelkedőkkel tarkítva jutottunk el újabb 6 kilométer után az Olasz kapuhoz.

Nevét azokról az olasz hadifoglyokról kapta akiknek Őrgróf Pallavichini Alfonz a bírtok tulajdonosa megígérte, hogy amennyiben áttörik ezt a sziklaszorost szabadon engedi őket. Vállalkozásuk sikerrel járt, amit egy emléktábla is megörökít a sziklán.

A szoros sorompóját elhagyva lefelé vezet az út egészen Szilvásváradig. Az út minősége is javul, néhol kőből készült útkorlátok szegélyezik az utat, visszaidézve a '60-as évek hangulatát. Rövidesen elhagytuk a hegytetőre épült XIII. századi eredetű várat, Gerennavárt.

Az indulástól számított második óra után 18 kilométert kerekezve megérkeztünk a Kalapati pihenőnél található vörös fenyőből épült, 30 méter magas Millenniumi kilátóhoz.

A belépő 400 Ft, a kilátó tetejéről fürkész tekintetünk elé pazar látvány tárult. A messzi Tátra csúcsai is felsejlettek a horizont peremén. Lábunk előtt terült el Szilvásvárad, a Szalajka völgye és a térképről könnyen beazonosíthatóak a környező települések. A kilátónál tett kitérő után még 3 kilométer gurulás következett amikor is megérkeztünk egy kereszteződéshez. Balra kanyarodva a Szalajka völgybe, a zöld jelzésű kerékpárúton lehet kerékpározni, jobbra fordulva Szilvásváradra visz az út. Természetesen mi sem hagytuk ki a Szalajka völgyben található Fátyolvízesés való gyönyörködést, a Szabadtéri Erdei Múzeumot és a Pisztrángos tavakat.

Szilvásváradot elhagyva Nagyvisnyó felé vettük az irányt, a Szilvás patak völgyében, immár a közúton, néhány kisebb emelkedőt leszámítva, sík terepen, egészen Dédestapolcsányig. Útközben egyik kislány útitársunk kisebb balesetet szenvedett. Véletlenül belecsúszott az árokba, amitől aztán végérvényesen elment a kedve az aznapi kerékpározástól. Szüleivel eltolták a kerékpárokat a következő faluig, de onnan csak késő este tudtak visszajönni Bánkútra, mikor mi már megmásztuk a hegyet és vissza tudtunk autóval menni értük.

Dédestapolcsánynál, a busz végállomásnál jobbra kell fordulni Mályinka felé. Megkezdődik a 13 kilométer hosszú kapaszkodás felfelé. Mályinkánál bevezetésnek egy 12 %-os emelkedő, ami csak néha szelídült lankásabbra. Folytonosan emelkedő szerpentinen a fák alatt lassan besötétedett. Az erősebbek megpróbáltak kerékpározni, a gyengébbek tolták a bringát. Este 8 óra volt mikor elértük a farkas-nyaki útelágazást, innen még 3 kilométer volt csak Bánkút, most már szelídebb emelkedőn. Közel 30 perc volt az első és utolsó befutó között. A sötétben még egy feladat várt ránk, visszamenni autóval a balesetesekért és elhozni őket a turistaházhoz.

Másnap reggel esőre és ködre ébredünk. Beigazolódott a meteorológiai előrejelzés. A "B" terv került előtérbe. Autóval bejárjuk a környék nevezetesebb látnivalóit, az újmassai Őskohót, a Hámori tavat, az Anna barlangot, a Kohászati Múzeumot és hazafelé a Diósgyőri várat.

A kerékpárok a turistaházban maradtak, mi pedig autóval elindultunk Újmassára megnézni az Őskohót. Fazzola Henrik fia, Frigyes alapította második kohó ma már műemlék. Mellette található a Massa Múzeum, ahová a belépés ingyenes. A múzeumban nagyszerű tárlatvezetést kaptunk a hámorok történetéből és a környékre települt vaskészítők múltjáról. Nem gondoltuk volna, hogy ilyen érdekesen is be lehet mutatni az ipari műemlékeket.

A sok szép természeti érték közül, megtekintésre az Anna barlangot választottuk ki. A belépő 600 Ft, és meghatározott időkben induló idegenvezető kalauzolásával lehet megtekinteni.

A barlang a látványosságát annak köszönheti, hogy az édesvízi mészkőben kialakult barlangban a mész anyag növényi részekre csapódott ki és megőrizte a több ezer éves fűszálak, levelek lenyomatát.

A barlangtúra előzeteseként, míg várakoztunk a bemenetelre, megcsodálhattuk az ország legmagasabb vízesését, amely a barlang bejárata előtt zuhog a mélybe. A bátrabbak bementek a vízesés alá, és onnan nézték a tajtékzó habokat. Míg a Szinva patak partján sétáltunk egy tábla hívta fel a figyelmünket a Kohászati Múzeumra. Ahová a belépés díjtalan.

A múzeum méltó emléket állít a gyáralapító Fazola Henriknek. A következő részben a fémkinyerés történetéről szereztünk ismereteket a makettek segítségével, az ókortól kezdődően. A kiállítás következő része foglalkozik az acélgyártás történetével és az acélművek legújabb termékéig kalauzolt el bennünket. Az emeleten folytatva az igen érdekes ismeretszerzést a kovácsolás művészetébe nyertünk bepillantást, majd betekintésünk lett a járműgyártás, a vas hengerlés rejtelmei tárultak elénk, a kiállított eredeti tárgyak és makettek sokaságának segítségével.

Időközben elállt az eső és így mód nyílott egy kis sétára a Szinva patak partján mielőtt visszaautóztunk Bánkútra a kerékpárokért.

Kora délután vetettük az utolsó pillantást a sípálya lejtőire, majd a hazafelé vezető úton egy rövid kitérőt tettünk a Diósgyőri Várhoz. A Szinva patak völgyében, egy szikladombon emelkedő vár nagyszerű látványt nyújt.  Impozáns vár, fegyver és páncéltörténeti kiállítás, panoptikum és éremverő várt bennünket. A belépő 600 Ft, ezért meghatározott időnként idegenvezetés jár, bebarangolhatjuk a vár tornyait, látogatást tehetünk a panoptikumban ahol a középkor különböző élethelyzeteit ismerhetjük meg korhű ruhákban.

A várlátogatás után már csak egy dolgunk maradt, épségben hazatérni. Útközben láttuk a délelőtti esőzések nyomait, ahogy a dombosabb részeken a lefolyó víz kihordta az útra sáros hordalékát. Búcsút intve a Bükknek elmondhattam, nagyon sok szép természeti értéket láttunk, gyarapítottuk ismereteinket, ipartörténetből, történelemből, és a természettudományokból, de még több maradt a következő kerékpártúránkra.

vissza az elejére