Aggodalmaskodó anyósok és édesanyák sopánkodása ellenére vágtunk neki a Bakonyba vezető kerékpártúrának a Tési-fennsíkra. A megfakuló emlékezet számára emlékeztetőnek; 2011 augusztusának végén az országot afrikai eredetű száraz, meleg levegő árasztotta el hosszú napokra. Sorra dőltek meg az országos és helyi melegrekordok. Mi hatan huszárokhoz méltóan - mit huszárokhoz, Dróthuszárokhoz méltóan - vágtunk neki a rekkenő melegben a kerékpártúrának.
A Balaton felé vezető autópályán már reggel 7 órakor hömpölygött a városból menekülő emberek autós "hordája" közöttük mi is. A nagy melegre tekintettel ezen a hétvégén felfüggesztették a kamion stoppot is, ennek köszönhetően a forgalom még tovább lassult. Így tartott ez egészen Székesfehérvárig, ahol elkanyarodtunk a Zircre vezető 8-as útra. Remek tempóban autózva 8. 45 környékén megérkeztünk Zirc benzinkútja mellett található templomhoz. Ott remek árnyékos parkolóhelyeket találtunk. Innen vágtunk neki a 61 kilométeres távnak. Az első másfél kilométert a 83-as főúton kellett megtenni, visszafelé az olaszfalui elágazásig. Balra kanyarodva egy kisebb emelkedőn felkapaszkodva jutottunk el Olaszfaluba, majd a falu közepétől gurulás következett. Művelés alá vont földek mellett kerékpározva már érezni lehetett a nap melegét. Az estére ígért hidegfront maga előtt megmozgatta, mintegy tolta a meleg levegőt, de a szél, ha meleg is, kellemessé tette a kerékpározást. Felsőpere volt az első frissítő állomás. Erről a kis településről a Bakonynánára vezető út olyan keskeny, hogy egy autó is alig fér el raja. Kétszer is megálltunk, hogy a térképen ellenőrizzük jó irányba megyünk e? A következő elágazásnál balra fordulva szép, lejtős erdei úton érkeztünk meg Bakonynánára. A falu határában jobbra kell kanyarodni annak, aki Tésre szeretne eljutni, így tettünk mi is. Ismét emelkedni kezdett az út, mintegy 140 méter szintkülönbséget kellett 8 kilométer alatt leküzdeni. Az első és a túra egyetlen említésre méltó látnivalójához a Tési Szélmalmokhoz igyekeztünk. A malmokhoz egy ház udvarán keresztül lehet eljutni. Erre a kapuban álló nagy tábla hívja fel a figyelmet. A házigazdától kell elkérni a malom hatalmas kulcsát aminek segítségével jutunk be a malomba. A ház udvarában található egy század eleji, eredeti szerszámokkal felszerelt kovácsműhely is. A belépődíj 200 Ft. A malmokról készült panoráma kép itt látható.
Tés a Bakony legmagasabban fekvő települése. A Tési -fennsík egykor királyi vadaskert volt. A Tési Szélmalmok ipartörténeti emlékek, ma is működőképes állapotba. Az 1840-ben épült Helt-féle és az 1924-ben épült Ozi-féle szélmalmok jellegzetessége a körbe forgatható zsindelytető, a kőből készült malomtörzs és a hat vitorla.
A látnivalót az ennivaló követte, amit a gyümölcsfák árnyékában elhelyezett padokon megpihenve fogyasztottunk el. Már dél körül járt az idő, a nap is zenitjén volt amikor folytattuk utunkat. A következő 9 kilométert robogó szakaszként jellemezhetjük. A szápári elágazásnál (Várpalota felé) jobbra tartva hamarosan elsuhantunk a néhány házból álló Csőszpuszta mellett. Innen már arra kellett figyelni nehogy elvétsük a balról becsatlakozó erdei utat, ami Királyszállásra vezet. Szerencsére tábla is jelzi az irányt. Innentől az utunk a kék + turistaúttal együtt haladt egészen a Csikling-várig. Aszfaltozott, erdőben vezető úton tapostuk a pedálokat Isztimér-Hétházpusztáig. A néhány házból álló kis településtől murvás útszakasz kezdődött, ami óvatosabb haladásra késztette a kerékpárosokat, de jól járható volt. Ez kitartott egészen majdnem Bakonycsernyéig. A (kék +) kb. 6 kilométer után átváltott (piros -) jelzésre. Nem sokkal ezt követően balról megpillantottuk a fára festett kék romjelzést, ami a Csiklingi-várhoz vezető utat mutatja az erdőben. Néhány tíz métert kerekezve a jelzett irányba, a kialakított pihenőpadokhoz lehet jutni. A kerékpárokat otthagyva körbejárható a vár maradványa.
A fák között Csikling-várának várárka húzódik. Az ismeretlen eredetű várról nem sokat tudunk, valószínűleg a középkorban vadászkastély állt ezen a helyen, ahol esetleg a Bakonyban vadászgató királyaink is megszállhattak. Ezt a közeli Királyszállás név is alátámasztani látszik. Romokat már alig lehet találni, csak a várárok kerít egy jókora területet az erdőben. Más források szerintszerepe volt a honfoglalás, a tatárjárás, a török dúlás idején. E földvárról fényjelekkel kommunikáltak a Vértesben levő Csókakő, valamint a székesfehérvári várak között. A vár építésének pontos ideje nem ismert.
Körbejárva a romokat a folytatásban, óvatosan haladva a piros jelzést követtük, amikor kb. 2 kilométer után ismét aszfaltozott burkolatú út következett. Innentől már az aszfaltcsík mutatta az utat. Az első elágazásnál jobbra tartva, a következő elágazásnál pedig balra tartva érkeztünk meg Bakonycsernyére. A következő 19 kilométer igazi kihívás volt. Elsősorban a meleg, másodsorban pedig a terep adottságok tették próbára kitartásunkat. A 260 méteres szintkülönbséget úgy kellett leküzdeni, hogy felfelé mentünk egy darabon, majd ugyanannyit legurultunk és kezdődött minden elölről. Mint a hullámvasúton. Amúgy a Bakonycsernye - Szápár - Csetény - Dudar - Nagyesztergár - Zirc útvonal jól járható, kis forgalmú szakasz. Nem sokkal 16 óra után visszaérkeztünk Zircre az indulási pontra. Megtettünk 61 kilométert, megittunk fejenként 5-6 liter folyadékot, elégettünk 3700 kalóriát és egy újabb szakasszal gazdagítottuk a Dróthuszárok túraútvonalait.
A megtett túra szintdiagramja és térképe Cooper jóvoltából megtekinthetők és kielemezhetők itt. (Térkép, útvonal lejátszása; gyorsítása, lassítása, diagramok; sebesség, magasság, stb.)
